Honvágy a Teidén

Az utolsó két hét Tenerifén...

elég furán telt.

Újra bipolárisan érzem magam. Nem tudom mit keresek itt. Minden idegesítő, minden unalmas és értelmetlen. Aztán a következő reggel megint full motivációval és életörömmel kelek. Ez megy napról napra.

Az emberek azt mondják a semmit tevőkre, a hippikre és talán ránk is, hogy: nekik könnyű, nem kell bemmenniük dolgozni, csak egész nap lógatják a lábukat. De most már tudom, hogy nem értik. Én sem értettem. Mióta nincs mit csinálnom, folyamatosan csináni akarok valamit. Olyan ez, mint egy soha ki nem elégülő belső nyomás. És ha olyan helyzetben vagy, mint most én, hogy nem lakatod jól ezt a kényszert, (mert tényleg nem is tudod mivel nagyon etetni, mert ez itt most a semmit tevés ideje) akkor felszínre jön minden, amit igazából ezekkel a cselekvésekkel nyomsz el. 

A tettvágyam sok féleképpen jelenik meg. Ironikus módon, ahogy írtam, hogy az emberek saját magukat zárják dobozba, úgy nekem is szívrepesztő honvágyam van vissza a kényelmes kis ketrecembe. Ha nincs órarend, hát csinálok. Nappal-kelés, olvasás, spanyol, úszás, futás, jóga, reggeli, kirándulás, vacsora. Egyszerre vagy 4 könyvet olvasok, mindegyiket szigorúan oktatási, fejlődési céllal. Csinálom a kis rajzkurzusom és olyan katonás renddel tanulom a spanyolt a duolingoról, mint egy stréber. Kis füzetem van, összefoglaló szódolgozatom minden nagyobb "fejezet" végén és újabb meg újabb mondvacsinált projektet találok ki magamnak. Befontam a hajam kis tincsekbe...négy óra alatt.

Nem az, hogy nem élvezném a projekteket, csak felveti a kérdést:
hova ez a buzgómócsingoskodás?
Nehéz dolog a semmittevés. Vicc nélkül.
Egy pillanatra nincs mit tenni és az agy már dolgozik a következő feladaton és feszült, ha nem kezdhet bele egyből.

A visszavágyás tényleges honvágyban is jelentkezik. Egyik nap nagyon elveszve éreztem magam.
"Mint rossz lányra meleg sírás, (járd meg bubám járd meg), úgy szakad rám a megváltás"
Nagyon hiányzik a családom és a barátaim. Olyan, mintha álmodtam volna őket és az eddigi életem is csak egy illúzió lett volna. Nagyon üres, magányos érzés ez. Csak a ḿegérzéseimmel kevert logikus gondolkozás állít meg abban, hogy hazarohanjak.
Bátor sokat segít melegszívűségével. A kapcsolatunk viszont még nagyon fiatal, igazi kisgyerek. Borzasztó esetlen, de magabiztos. Néha értjük egymást, de többnyire inkább nem. Most fejlesztjük még csak a megfelelő eszközöket a helyes kommunikációhoz. Minden adott viszont: jó a talaj, erős a hajtás, süt a nap és esik az eső. De míg gyümölcsöt hoz az almafa, el kell telnie egy kis időnek, ezt az időt pedig a legjobb, ha nem piszkálódással töltjük. Túl sok metszés több kárt okoz, mint hasznot.
Esténként Bátor mostanában felolvas egy izgalmas kalandregényből (Thor Heyerdahl: Fatu Hiva - "Vissza a természethez? Búcsú a civilizációtól?...").
Sakkozni is szoktunk. Mindig kikapok.

A meditáció egyre nehezebben megy, nagyon zajos lett itt a koponyámon belül mostanában. Lassan tényleg abbahagyhatom a körülmények okolását, mert már alig van körülmény. Ezért lesz jó az óceánon. Ott már nincs mit okolni. Ezért fel is írtam ide a kabinbejárathoz, hogy emlékeztessem magam:

Elindult bennem az önfelfedezés egy másik lépcsőfoka. Sokszor, mintha kívülről látnám magam, ahogy újra meg újra ugyanazokat a hibákat követem el, már évek óta, és még csak most veszem észre. Félelmetes. Tök mindegy hol élek, ki a párom, mit dolgozok, hol tanulok. A problémák ugyanazokból a hibákból fakadnak, az én egyes megrekedéseimből. Csak görgetem magam előtt a gurigát, mint a trágyabogár.

Az ilyen felismerések után viszont mindig felszabadulás jön. Ilyenkor kicsit meg is őrülünk, nagyokat nevetünk Bátorral a végtelen mennyiségű kreatív hülyeségen, amik kiszakadnak az agyunkból. Mintha lebontanánk a gátat, ami eddig a víz szabad folyását akadályozta. 


Új partszakaszokat fedeztem fel La Caleta környékén és boldogan elmerültem az érintetlenségükben rejlő szépségben. Beólákodtam a helyi golfpályára és kaktuszgyümölcsöt szedtem. Végre fogtam halat is. A mandarinért odavannak, de borzasztó fürgék. Hármat sikerült elcsípnem.

Nagyszemű durbincs (Boops boops) és két Pseudocaranx dentex

Az ittlétünk utolsó elötti napján pedig a semmiből jött a lehetőség, hogy kirándulhassak egyet a Teidén. Najó, nem a semmiből, hanem Peti jóvoltából. Peti a Vulcan Walkers nevü, saját kezdeményezésű túravezetésén keresztül visz embereket, keresztbe kasba a szigeten. Lehet vele sziklátmászni, kirándulni, kanyoningozni. Most is vitt két angol túristát és én még negyediknek pont befértem a limitbe (corona vírus idején még túrázni sem lehet ám csak úgy...).

Ejj-ejj, ez a Teide. Beszéljenek most helyettem a képek. 



Itt jó sok virágot is találtam és szinte mindegyik speciálisan csak itt a Teidén nő, sehol máshol a világon. Vicces módon megtaláltam itt a "tenerifei terjőke kígyósziszt" is, ami valószínüleg az egyik leghíresebb itteni endemikus növény. A helyiek tajinaste rojo-nak hívják. Az Echium wildpretii monumentális jelenség a néha közel 3 méteres magasságával. Virágzáskor lazacszínű "ékszer tornyokat" (Tower of jewels-nek hívják az angolok) képez a Teide körül, ilyenkor ősszel viszont a száraz klíma csontvázszerű cövekekké alakítja. A látvány így is gyönyörű.

https://www.mergili.at/worldimages/upload/2016/11/13/20161113105400-41b12875.jpg

Egy másik őshonos növény a Erysimum scoparium, Teide wallflower, ami teide sárgaviolának fordítható (bár közel sem sárga) és a káposztafélék közé tartozik, akár a repce. Az egyes növények egy csoportba sorolása különböző morfológiai bélyegek alapján történik a rendszertanban, illetve újonnan genetikai, molekuláris biológiai módszerekkel is megtalálhatók már a közeli rokonok. Érdekes, hogy földrajzilag ilyen messze egymástól ilyen hasonló növényeket találni az otthoni flórához. Jól látszik, hogy egykor, réges régen, mind egy pontból indult ki, egy őstől.

Itt van még Stemmacantha cynaroides bugáival és a tejde margaréta, Argyranthemum teneriffa. Latint pedig nem csak szakzsargonságból használok, henem mert nem találok magyar nevet rájuk, néha angolt sem. 

Miért annyira fontosak ezek a gazok amúgy? - kérdezi az átlag olvasó, valahol, teljesen jogosan. Környezetvédelmi szempontból az endemikus állatok és növények jó ütőkártyák a biológusoknak. Minél több egy helyen a natív élőlény, annál nagyobb a "jog" rá, hogy védett területnek legyen nyílvánítva az élőhely és így megőrizzük az ilyen páratlan szépségű helyek diverzitását és érintetlenségét. A Teidén például valószínűleg nem könnyű építési engedélyt szerezni és borsos büntetéseket kaphatsz bármilyen környezetrongáló cselekedetért. 

Feltöltött a kirándulás, a környezetváltás és szerelmesen tértem vissza Bátorhoz a hajóra. Néha csak ki kell szakadni a megszokottból. Szerencsére 2 napra rá hétfőn elhagytuk Tenerifét. Elindultunk Az Útra. Elsőként újra meglátogattuk Gomerát.

Folyt. köv. hamarosan :)

Megjegyzések

  1. Kedves Kata!
    Már vártam az új bejegyzésedet! Minden nap ránézek, van e változás. Most épp a lányomra várok aki egy tanyán lovagol ilyenkor van egy kis időm gondolkodni, kommentet írni. Előtte sétáltam egy jót az alkonyi ködös erdőben, jól esett (meg esik az eső is, úgyhogy irigykedem kicsit a teidei napsütésre - bár még jobb lenne egy szép hóesés). Egyébként valójában máskor is ráérek, egy picit hasonló a helyzetem mint a tiéd, mostanában magam osztom be az időmet. Így megtapasztalhattam, hogy bizony lehet hogy könnyebb a kalitkában csücsülni, ahol megmondják hogy mit csinálj. Persze egyáltalán nem vágyok rá, de mindenesetre egy kihívás az hogy szépen, okosan osszam be a feladataimat, az időmet. Egyébként a régiségben ahol nem volt óra és munkaidő, ott is megvolt (sőt ott volt meg igazán) a szép rendje az életnek, amit a természet nagy ritmusai szabtak meg. Nagyapám is így élt, minden nap megvolt a feladata az állatokkal, a földdel. A munkás hétköznapokat ellenpontozva pedig ott voltak az ünnepek amikor meg lehetett állni, templomba menni, imádkozni, a hétköznapok profán valóságából fölfelé emelkedni. Most is ilyen időszak van, Advent, aztán "Nagykarácsony immár eljő"- a sötét napok után következik a fény születése. Bizony nagy szükség van rá a világban, jó lenne már ha oszlana a sötétség... Áldott és kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok Nektek ott a déli tengereken és jó szelet, barátságos időjárást a nagy utazáshoz az Újvilágba!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Utólag is, de boldog Karácsonyt Neked/Nektek is. :) Tetszik a kép, amit leírtál, kicsit hiányzik is hirtelen az otthoni, barátságos vidék és rájöttem, hogy a munka is. Az embernek muszáj valamivel foglalatoskodnia, elvégre itt ez a sok tennivaló a Földön, nem beszélve arról a rengeteg energiáról, ami bennünk lakozik. Vétek lenne vesztegetni.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések