Nem mozog

 2020.09.28

Az előző napi őrjöngés után, úgy keltem, mint aki másnapos, és tudja hogy tegnap este nagyon berúgott és sok butaságot csinált. Testileg viszont kicsit jobban éreztem magam. Úgyhogy gondoltam készen állok egy kis kirándulásra, vééééééégreee! 

Reggel összepakoltuk a cók-mókunkat, rendbe szedtük a hajót, és a partra kikajakozva, beszálltunk Petihez a kocsiba. Útnak indultunk Arafo felé, ahol egy jó kis zöld túrának néztünk elébe. Lelkes voltam, mint kisgyerek a vidámparkban. Szárazföööld, növényeeek! Odafele még vettem narancsot is, kivit, banánt és uborkát is. Na végre itt a feltöltődés ideje. VAKÁCIÓ. 

Mindenki megkapta a kis szerelését és útnak indultunk.A terv az volt, hogy feltúráztatjuk magunkat a hegyre, onnan pedig leereszkedünk (elég izgiii)! Nagyjából száz métert tettünk meg hegynek felfele, mikor megéreztem, hogy ez bizony nehezen megy. Figyeltem a légzésem és mentem tovább. Úgy ötszáz méter után már elég rosszul éreztem magam. Ilyenkor a legrosszabb talán az, ha úgy érzed sietned kell, és itt mindenki ment rendesen. Bátor, nevéhez híven, még bátorított is picit, aztán mikor minden lépés egyre fájdalmasabbá vált a tüdőmön keresztül és már az ájulás is elkezdett kopogtatni azzal a jó kis fülzúgós kolompjával, akkor megtorpantam. Négy napja lázam van, tizenegynapja vagyok beteg, és most 550 méteres szintemelkedést akarok megtenni, 2,5 km alatt. Hat órás az egész túra, és miattam ez eléggé elnyúlna a többieknek is. 

Visszafordultam. Illetve az első öt percben csak szomorúan ültem ott, mint egy magára hagyott kisgyerek, aki még nem elég magas, hogy felüljön a hullámvasútra a nagy gyerekekkel. Próbátam felvidítani magam: jó lesz, pihenek, eszek gyümit, minden fasza lesz! Talpra álltam, majd mint egy lassított felvétel, elindultam lefele. Gyönyörködtem a tájban, félkábán megexamináltam a helyi gyíkokat és növényeket. Végülis, ezek is csak olyanok mint az otthoniak... Itt van a tenerifei fagyal, a tenerifei perje, a tenerifei kapor... aminek ánizs illata van, (na akkor ez a tenerifei ánizs), meg persze a híres tenerifei endemikus terjőke kígyószisz.
Na jó csak viccelek, fogalmam sincs mik ezek, de majd kiderítem.
Elkoboztam egy szőlőfürtöt az egyik útba eső kerttől és azonnali cukorsokkot kaptam. 

 Na mikor megérkeztem, akkor meg hátulról kellett bemásznom. A sikeres manőver után élvezhettem a hely nyújtotta csodákat. A kutyák barátságosan fogadtak. Felfedeztem a kertet, ahol minden nő. A mangótól a káposztáig,a banántól a paradicsomig. 

Nézem a felhőket ahogy folynak le a hegyről mint a tej, a hangyákat ahogy katonásan egy sorban visznek valami elemózsiát maguknak és a kis madarakat, ahogy a paprikaszárakról ugrálnak át a szőlőfürtökre. 

Fügét szedek, narancsot eszek joghurttal és mandulával. Hallgatom a csendet, élvezem a nyugalmat, a mozdulatlanságot.