Àtkelés

 FIGYELEM!
Hosszú olvasmány következik!

2020.12.27-28.

Alig fúj a szél. Tükör sima a víz. Itt van elöttünk a végtelen, hatalmas, vad és kiszámíthatatlan óceán és olyan, mint egy tó. Hajnali fél 2 van, de nem vagyok álmos. Fent van a nap a Hold jelmezébe bújva, így nehéz aludni. A felhők szürreális festménynek látszanak a Hold fényében. Bátor letakarta a szemét és alszik, vagy pihen.

Legalább eldőlt, ki viszi az első műszakot.

2020.12.28. 

Teljesen lehetetlen álmai voltak mindkettőnknek. Az enyémek egy pszichedelikus élménynek feleltek meg. A hajnali fények ébredéskor méginkább ráerősítettek erre az érzésre. Színes hatalmas felhők vesznek körbe minket a napfelkeltében, a vízben pedig milliónyi kéken világító apró medúza úszkál. Néha egészen nagy zöldek is tarkítják a sereget.

15:00 van. 24 órája hagytuk el a kikötőt. 87 km-t (47 tengeri mérföld) haladtunk. Nem rossz, ahhoz képest hogy nincs szél :) Így kommotos napunk van, egész nap a dekken napozunk, finomakat eszünk.

Pihenünk ...amíg lehet.

2020.12.29.

A következő 24 órában 45 tmf-t tettünk meg. Elaludtam az őrségben, nem szólt az ébresztőm. Arra ébredtem, hogy szokatlanul gyorsan halad a hajó, nem pedig ide-oda inog a szélcsendben. Kirohantam mentőmellényben, de már a vitorla is át volt állítva a másik oldalra (tack-olva) - Bátor jobban résen volt mint én.

 

A hold nyugovóra készült és narancssárgán izzott a horizonton.
Délután még halat is lőtt ez a jó ember, a  40 centis hal, amit kilött - és valószínűleg valamilyen sügér lehetett - a hajótest körül ólálkodott, vadászott a kishalakra. Ki vadászik, könnyen maga is prédává válhat. Vajon minket ki fog megenni?

2020.12.30.

Utazunk "vissza az időben". Egy órával visszaállítottuk a telefonjainkat. Tegnap este beindult a szél, így ma már 70 tmf-et tettünk meg. A cél egyébként napi 120 tmf lenne, de nem bánom, hogy nem vagyunk gyorsabbak, így tudok festeni, jógázni, olvasni. Egymás lábát masszítozzuk a fedélzeten és élvezzük a semmit tevést és a stabil 2-3 csomós haladást (1 csomó = 1,8 km/h).

 

A hajót kis kék csíkos halak követik most már mérföldek óta. Pilotfish. Pilótahalak. Általában nagy cápákat, rájákat, teknősöket követnek. Végülis... mi is csak nagy teknősök vagyunk.

2020.12.31.
Őrségváltás. Keleten jön a Nap, nyugaton megpihen a Hold.
Olyan nyugodt az óceán, hogy még kenyeret is tudtam sütni az otthonról kapott élesztővel (köszi Anyu, Rebi). 

 

66 tmf-t tettünk meg ma.
Régi zenéimet hallgatom a külső vinyóról, nagyon nosztalgikus hangulatba hozott. Újra lázadó tininek érzem magam és újra talalkozok a gyerekkori barátokkal, szerelmekkel.

Napba néző

Délutan 2 x 6-8 fős delfincsorda csatlakozott hozzank a hajó orrában, nagyon mókás kis lények. Őket nézve elgondolkodom, talán Douglas Adamsnek igaza van és tényleg ők a bolygó legintelligensebb faja.

Sokat úszkálunk a vízben is, bár én egyre kevésbé vagyok olyan bátor, mint Bátor. Elég sok portugál gályát láttama vízben. Ez a különleges, telepes medúza faj több egyed összetapadása, a csípése fájdalmas, súlyosan mérgezö, halált is okozhat, ha rossz helyen kapod a csípést.

2021.01.01.

BUÉK.
Repülünk az új évbe. Beindult a szél és vele együtt az óceán. Most már élesben toljuk. Már nem csak az autopilota kormányoz, én is elkezdhetek gyakorolni a nagy hullámokra. De nem baj, szerencsére még nem dob mély vízbe Őnagysága - amúgy 3600 m mély az óceán alattunk.
Végig meditációs zenét hallgatok. Elengedés és érzés, ezek a kulcsszavak. Az óceánon nincs hatalmad. Kormányzáskor először erős akartam lenni, aztán okos, de mind hiába. Nem tudok este, viszonyítási pont nélkül kormányozni a látásomra hagyatkozva. Bekapcsoltam a nyugi zeném, becsuktam a szemem és inkább megpróbáltam ráérezni. Egy ponton-mikor megtalálod a flow-t, a testedben lévő víz és az óceán eggyé válnak és akkor csak folytok

 

Megvolt az újévi lencse is.
106 tmf, jó fáradtak vagyunk!
össz: 334 tmf
Este hullámlovagoltunk. Bátor kikötötte magát a szél felőli oldalon és ellentartja a hajó dőlését, közben ordít a zene, én pedig kormányzok a korom sötétben. Késik a Hold.

2021.01.02

Ilyen fáradt még nem voltam eddig. Minden izmom fáj, a szemmozgatók is. Szerencsére a helyi Erők megkönyörültek rajtam. Kicsik a hullamok így hajnali 2 és 6 közt tudja az autopilota vinni a hajót, amíg én mellette fekszem, mint egy agyonvert kisgyerek. Ilyenkor elalszom fél órákra, aztán, mint akit tarkón csapnak, felülök, körbenézek, van-e hajó, konténer, bálna, bólya, vagy bármi, amit eltrafálhatnánk. 

Semmi, már 6 napja egyedül vagyunk.
121 tmf.
össz: 455

 
2021.01.03

Reggel 6. Jól kipihentük magunkat. Mára erős szeleket írtak, de sehol sincsenek, 4 csomóval siklunk. 

Tao verseket festek. Nagyon tetszik ez a kínai írásforma, sokkal praktikusabb, mint a mi túlmagyarázó latin nyelvünk.

 

Délután esett a barométer, dől a hajó, komoly befújásokat kapunk. Lehet mégis jön az a cudarság? Felkészülés. Gyakorlunk. Most én megyek leszedni a frontvitorlát, lecseréljük egy picike viharfokra. 4 csomóval megyünk még mindig. Várunk. Közben csomókat tanulok kötni egy vitorláskönyvből, és azt is megbeszéljük hogy történjen az evakuálás, a mentőtutaj vízre bocsájtása, és mit csináljunk egyes katasztrófahelyzetekben. 

94 tmf-et mentünk ma.

2021.01.04.
Délnyugatról fúj a szél - pont amerre mennünk kellene - szóval D-nek tudunk menni, illetve Ny-nak. Nyugatnak megyünk, bár én inkább delet választanám. Szerintem még korai ny-ra fordulni, mert nem vagyunk még benne abban a jó átkelő ösvényben, ami a Zöldfoki és a Karib közt van, de Bátor ragaszkodik hozzá, én pedig csak altiszt vagyok, nem kapitány. Jobb ha ilyen szituációkban - mint óceánátkelés - csak egy főnök van.
Tudtunk élesedni 260 fokra. Legénység a szél felőli oldalra költözött, így nem dől olyan durván a hajó. Ez is valami. Barbados amugy 251 °-ra van.
Lecseréltük a genoa-t (nagy frontvitorla) egy jib-re (kissebb frontvitorla).
napi táv: 103 tmf
össz: 652

Alvós délutánunk van. Hangoskönyvet hallgatunk Rejtő Jenőtől és pipázunk.

2021.01.05.
60 tmf a napi táv.

Nagyon tompa az idő. Folyamatosan fáradtnak érzemagam. 

Mint egy esős őszi délután, amikor az ember csak bent ücsörög, simogatja a macskáját és gesztenyét süt.

2021.01.06.
Most már 3. napja, hogy szemből fúj a szél, ráadásul jó erősen. Próbálunk lavírozni, de egyre inkább északnak megyünk mintsem nyugatnak, vagy uramatyám DNY-nak - ami az igazi célunk. Feszített a tempó.
Viharba kerültünk. Minden porcikàm remeg.
Fordulunk és elindulunk végre a zord északi részekről délnek. Délután jön a pohenőidőm, de előtte még mentális holtponthoz érek, miközben meglátom a hajópadló alól fel-fel loccsanó vizet, kiszakad az autopilóta a helyéről, majd Bátor újat köt be a helyére: a gumipókot. Ezt úgy tudom meg, hogy kedélyesen bejön a kabinba, eldicsekedve a találmányáról, ami immár önnön valójára ébredve, egyedül viszi a hajót. 

Biztos nem normális ez az ember... 

A kifakadásomat vígasztalás követi. Őrült ugyan, de csupa szív humanoid. Pontosan tudja mit mondjon, hogy visszahozza a lélekjelenlétem. Miközben meztelenül egy szál mentőmellényben, kalózkalapban és valami iszonyat stricis napszemüvegben énekel és kormányozza a hajót a 3 méteres hullámokban, rámtör a nevetés és nagyon szerelmes leszek újra ebbe a lehetetlen  figurába.

Hullamokban jön a víz, a szél, a hangulat.
Napi táv: 96 tmf

2021.01.07.

Végre irányban. Pihenünk. Mindketten nagyon fáradtak vagyunk, egy hete, hogy utóljára nyugodtan feküdhettünk a decken. Rendet raktam a hajóban, megszárítottam a ruhákat, sokat beszélgettünk és élveztük a tétlen haladást.
Ma 101 tmf-et mentünk és elkezdtem azt is figyelembe venni, mennyire vagyunk a céltól: 1760 tmf.

 

2021.01.08.
A mai nap az elsőké. Első igazi óceáni vitorlázásunk Bf 6-ban. 

 

3-4 méreres hullamok, tarajosak, száguldás 6 csomóval, folyamatos kormányzás. Két óránként váltjuk egymást. 

Első repülőhalak. Első hajó. Valami fura teherhajó, az AIS nem jelezte. Bátor szerint biztos titkos orosz tankerhajó, szerintem szellemhajó, ami halottakat visz Grönlandra (északnak ment).
Ma: 120 tmf
1643 tmf van hátra

2021.01.09.
Vérfagyasztó éjszakánk volt. A szél és a hullámok olyan erősek, hogy egész testemet bele kell adnom minden egyes ellenkormányzásba. Sokszor befordul a hajó és óriási robajjal az oldalára fekszik, nyög a hullámok súlya alatt és ilyenkor még kétszer annyi energia egyenesbe hozni. 

Mindenünk fáj. Nagyon fáradtak vagyunk reggelre. A napkeltétől valamiért a megváltást várjuk, de az idő csak egyre rosszabb. Èn tele vagyok lila foltokkal, folyamatosan dobál az óceán ide-oda a hajóban.

Gyorsan ettünk egy kis tésztát én pedig elmentem pihenni, mert az utolsó őrség az enyém volt. 20 perc telik el talán, aztán döl a hajó, azon kapom magam, hogy a hajó belső falán, oldalt fekszem. Magamra kapok egy mentőmellényt és rohanok ki. Heave to-ba (a szél átfordította a vitorlát, sodrodunk) kerültünk és most Bátor szedi le a vitorlát, ami még be is akadt. Viharba kerültünk. Vagy legalábbis zuhog az eső és mélyszürke felhő borítják az eget, a nap sehol, közben pedig üvölt a szél. Minden lélekjelenlétem előveszem, kikötöm magam és a biztonságikötél mentén rohanok előre segíteni az orrba. Felrakjuk a már réges rég esedékes viharfokot (legkissebb vitorlánk) és nagyjából rendeződik a helyzet. Csak viharfokkal 5,7 csomóval zúzunk a záporban. 

Mindkettőnknek elege lett. Úgy döntünk ezt az autopilótának bírnia kell most, dacosan a kormányra kötjük és elszigeteljük magunkat a kabinba. Remegek. Sírok. Bátort ölelem. Aztán nevetünk. Egész nap ezután vegetálunk, félig hallgatózunk, (mikor mondja be a pilóta az unalmast) félig alszunk. Később sípol egyet, jelezvén, hogy megunta. Kezdődhet az esti műszak, újra.
1515 tmf van hátra
Mai táv: 131 tmf

2021.01.10.

A vihar után még tombolt picit az óceán. 5 méteres hullamokon szörfözök, éjszaka mikor nem latom őket, nagyon félelmetesek. Csak érezni lehet a kormányon, hogy na most, talán egy kicsit jobbra kell fordítanom. Néha nem jön össze. Akkor kapok egy adag meleg óceánvizet az ölembe. Kezd úgy kinézni hogy ez  így lesz most 2 hétig. Ez kérem az Atlanti Óceán. Nem gyerekmedence!

Délre már egészen hozzá is szokok a hullámlovagláshoz.

-Szerinted mi van az óceánnal? -én
-Örül nekünk -Bátor

És tényleg, így a napfényben egészen olyan az ide-oda csapdosó tarajos hullámaival, mint egy nagy, eleven gyerek, aki izgatott hogy új játszópajtásai vannak. Este kipihentem magam. 4 és 3 órás műszakokra váltottunk, így mindeketten tudunk aludni 7-7 órát 18:00 és 8:00 közt.

Ma: 101 tmf
1411 tmf van hátra.

2021.01.11
Hajnalban oldalra döntöttem a hajót. Napközben kiömlött a főzés közben a kaja fele ( jó olajos volt - vagy 15 percig takatítottam - az olajos padló nagyon veszélyes óceánjárás közben), délután pedig egy gyors, de annál intenzívebb záporba kerültünk, ahol egy ideig én kormányoztam, gyakran 7-8 csomós sebességet elérve, aztan kifakadtam Bátornak, hogy jó lenne, ha ilyen veszedelmeket inkabb átvenne a kapitányúr, nem pedig teázgatva nézegetné a kabinból. :D
1308 tmf van hátra.
Ma: 103 tmf

2021.01.12
Nagyon sok idő van itt a gondolkozásra. Kezdenek egybefolyni a napok. Úgy érzem sosem érkezünk meg. Minden éjszakai műszak egy újabb lidérces kihívás. Mindig új a téma. Új emberek jönnek a hajóra a múltamból és beszélgetek velük a fejemben. Vagy csak monológokban kielemzem, hogy miert úgy történt, ahogy. Hirtelen végetért barátság, mindig vissza-vissza térő, kísértő szerető és események, ahol helytelenül cselekedtem. Mintha itt választ kapnék a kérdéseimre. Nem tetszelgek többet a sértett, az igazszóló, a meg nem értett, a kihasznált, vagy a becsapott szerepében és ez segít tisztán látni.
Egész nap a végtelen óceánt, a felhőket és a napot nézem, este a csillagokat és ha van, a Holdat.
Eddig egy nagy tanulságot szűrtem le az útból: jelentéktelenül picik vagyunk.

1193 tmf van hátra
Ma : 115 tmf

2021.01.13.
Folyamatos hipnozisban érzem magam. Mint egy nagyon hosszú meditáció, olyan ez az utazás. 

Sosem tudjuk kialudni magunkat. De az átok most megtörni látszik. Az idő változott vagy kezdünk hozzászokni a körülményekhez? De annyira, hogy lassan unjuk? A helyzet viszont még mindig annyira extrém, hogy a szokványos unaluműző elfoglaltságaimat nem tudom űzni. 

Olvasás? Hogyne, ha szereted, hogy legszívesebben behánynál a 2. bekezdésnél.

Festés? Felejsd el az egyenes kontúrokat, csak maszatolni lehet. 

Sakkozás? Nincs az a mágneses talpu bábu.

Szeretkezés? Amikor véletlenül képesek lennénk annyira ellazulni, hogy ilyen romantikus tevékenységbe egyáltalán belekezdjünk, a következő percben úgyis megőrül az idő és leáll az autopilóta. 

Ez itt kérem egy buddhista elvonulás, cölibátussal egybeiktatva!

Szóval maradnak a hullámtermészetű elfoglaltságok: hangoskönyvek, zene, éneklés, beszélgtés és a verseny. 

Kitaláltuk, hogy mivel a műszkjaink mind 3 órásak, vezethetnénk, ki viszi hatékonyabban és gyorsabban a célnak a ladikot. A győztes kap egy fél órás egésztestes masszázst Barbadoszon a másiktól.
103 tmf-t tettünk meg és pontosítottunk kicsit a végállomáson, úgyhogy most
1119 tmf van hátra.

2021.01.14.

Nyügös vagyok. Döcögünk. Bátor ma megpróbált szörfözni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. 

 

Majd a kezembe adta a szörfdeszkát, amivel én lecsúsztam a cockpitbe és betörtem a szörf szélét. Ezt követően felfedeztem, hogy Bátor megedte az összes mogyoróvajat a hajón, karöltve fél üveggel a legjobb mézből. 

Ez igencsak felháborított.

Vannak kedélyjavító szerek a hajón. 

Például jó tömény étcsoki. Vagy itt a kedvencem is, a kávé. Az olyan hatásos, hogy minden 2. nap iszok csak, hogy úgy igazán beüssön. Van itt még alkohol, az sajnos így menet közben nem esik jól, úgyhogy mióta elindultunk egy kortyot sem ittam, pedig a jó száraz vörös bort nagyon szeretem. 

És persze a marihuana. Sosem voltam nagy kedvelője. Nem értettem, miért szívják az emberek ezt a letompító szert agyba-főbe. Legtöbbször én csak éhes, kába és álmos lettem tőle, társaságban kifejezetten nem szeretem - nem tudom követni a gondolataimat, összekuszálódnak és én nem örülök, ha elveszítem az irányítást a testem, lelkem, elmém bármely pontja felett. 

Most ez is megváltozott. Itt a hajón ugyanis csak kis kanabisz levelek vannak, valószínűleg olyan csekély THC tartalommal, hogy az én alacsony tűrőképességemnek tökéletesen megfelel. Tompít, de csak azt amit kell: a kétséget, a rossz hangulatot és indulatot, a tisztátlan helyzetszemléletet, a letargiát. A jelenbe helyez és az igazságot láttatja, nem a téveszméket. Emellett, tényleg jó étvágyat csinál és tudok aludni is, nem számít milyen élhetetlen körülmények vannak épp a kabinban.
996 tmf van hátra
123 tmf-t tettünk meg.

2021.01.15.
Mindketten rábólintottunk: kezd nagyon elég lenni az óceánból.
Nyügösek vagyunk. Piszkálódunk. Az is zavar, ahogy a másik lélegzik.
885 tmf van hátra
111 tmf
Néha repülőhalak landolnak a fedélzeten. Egyikük mumifikált holttestét találtam meg ma teregetés közben. Gyorsan ki is próbáltam milyen csaliként. Hát...rövidéletű.

 

2021.01.16
Ma, az utazás 20. napján eljutottam az epifániámig. Az embernek úgy kell élnie, ahogy neki tetszik, sehogy máshogy. Éjszaka elhatároztam, Mexikóban akarok élni egy darabig. Elmondtam Bátornak is. Úgy tűnik, ő is benne van.
780 tmf van hátra.
105 tmf-t tettünk meg
Ha jól számolok egy hét és megérkezünk.

2021.01.17.

Megittam a mai löket kávém és énekelve lovagoltam a hullamokon a napfényben, míg ki nem fáradtam, aztán jött az eső, és a műszakváltás, pont jókor. 

Te jössz, Bátor kapitány! :D

106 tmf
674 van hátra
Az éjszakák még mindig félelmetesek. De kezdem értékelni a legminimálisabb fényt is. Nagyon sok a csillag és visszakaptuk a Holdat is, igaz rövid életű vörös sarlója nem sokáig világítja utunkat az éjszakában.

2021.01.18.
Bátor mostanában felkel álmában, össze-vissza beszél. Általában azt hiszi elaludt miközben ő van watchon.
Felébred, azonnal felöltözik.
- Meg kell nézni irányba megyünk e! - ő
- Két perce néztem, minden rendben. - én
- Biztos?
- Igen
- Ki van watchon?
- Én. Te alszol.
- Jó
Majd ruhástul, mentömellényben, fejlámpával úgy visszaalszik, mint akit leütöttek. Ezeken amúgy jót derülök, bár egy kicsit kezd aggasztani ennek a holdkóros viselkedésnek a gyakorisága. Elég gyakran látom önkívületi állapotban, kicsit, mint aki kezd begolyózni.
Általában átalussza az örségváltást. Szól az ébresztő és meg se hallja, vagy kinyomja és alszik tovább. 
Közben elkésett karácsonyi ajándékot készítek a családomnak, barátaimnak. Egy hangoskönyvet. Hamvas Béla: Babérligetkönyv.
567 tmf van hàtra
107 tmf-et tettünk meg
Minél közelebb vagyunk, a napok annál lassabban repülnek.
Mint egy ólomszárnyú betonbagoly ~ Bödöcs Tibor

2021.01.19.

Próbálom magam ébrentartani az őrségben. Álmodozok. Olvasok. Tiszta szívvel illetve Békét és szelet. Átértékelem a helyzetem. Egyre kevesebbet kell kormányozni, és ha mégis megnőnek a hullámok és tolni kell a szekeret, ezek a sztorik eszembe juttatják, hogy van olyan, aki átevezett az óceánon, és olyan is, aki egyedül ment, autopilóta nélkül, egy ici-pici balatoni vitorlással. Igazi hősök ezek a srácok. De tagadhatatlan, büszke vagyok magunkra is. Sosem vágytam ilyenfajta kalandra, de itt vagyok és tapasztalat nélkül, mégis teljes értékű társként segítem előre ezt az álmot, amit Bátor ügyesen előkészített és megalapozott. Együtt kormányzunk, együtt navigálunk és együtt találjuk ki a vitorla settinget. Rendben tartjuk a hajót, én főzök, Bátor mosogat.
Mondanom sem kell, itt elég jól megismerjük egymást, úgyhogy a kapcsolatunk is fejlődik. Én házsártos vagyok, szigorú, és bökdösödő, Bátor felelőtlen, meggondolatlan és pontatlan. Én szorgalmas, ügyes és gondoskodó, ő türelmes, erős és szerelmes.
Ma hajnali 4-kor megszületett egy új állapot: az
"olyan fáradt vagyok, hogy hányingerem van" életérzés ❤️
464 van hátra
103-at tettünk meg.
Lassulunk?

2021.01.20.
Hátra: 351 tmf
Ma megtett: 113 tmf
Barbadosi időre álltunk át. Most azt kalkulálom, hogyan érjünk oda világosban, szerintem fel kell tuningolnunk kicsit a hajót nagyobb felülettel és szombat délutánra odaérni. Ha nem, akkor nagyon lassúnak kell lenni és vasarnap reggel megérkezni. Ez a verzió annyira nem tetszik.
Jól haladok a hangoskönyvvel. Spanyolozok is, és szövögetem az álmaimat. Bátorral sokat beszélgetünk az életről. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen hasonló gondolkodású, szabadszellemű társra találtam. Így egyszerűbb az élet.

2021.01.21.

Mióta lelassultunk és a böszme nagy hullámok is más vizekre vándoroltak - valószínűleg más hajósokat zaklatni - végre újra tudok fürödni az óceánban. Nem a cockpitban, vödörből kell mosakodnom kiskacsa-módra. Miközben lógok a kötélen és köpködöm ki az arcomból a temérdek hinarat, ami a vízfelszínen úszik, felfedezem, hogy a Teneriféről exportált tengeri féreg populáció, ami a hajó alján él, olyannyira elszaporodott, hogy lassan átnevezhetjük a hajót Féreghajtóvá.
Újabb repülőhal múmiákat találok a fedélzeten és egészen új formájú sirályok is kísérik utunkat. De hol vannak a cápák? És a halak? Éhes vagyok.
267 tmf van hátra
Ma : 84 tmf

2021.01.22.

Ma láttunk egy tankerhajót reggel. 200 tmf-re vagyunk, úgyhogy ez egyre gyakoribb esemény lesz. Nagyon várjuk hogy megérkezzünk. Sokat gondolkodom, mi lehet az otthoniakkal. Hogy éli meg a családom a távollétemet? Féltenek? Vagy néhány nap után elfogadják és belenyugszanak? Már most gondolkodom azon, mikor megyek majd haza. Azt hiszem sokkal jobban szeretem a hazám, mint gondoltam.

Ugyanakkor, arról álmodozom, miket fogunk csinálni ebben a szép új világban. Felfedezünk. Megismerünk. Boldogulunk. Szélesítjük a világról alkotott perspektívánkat és így a saját belső miliőnket. Mindketten tanulni jöttünk ide. Én a természetről, Bátor az emberi lét határairól.

Hátralévő: 164 tmf
Ma kortítottuk : 103 tmf-el

2021.01.23.

Az álmaim nagyon kiélesedtek. Megkülönböztedtem két félét. Az egyik a Karma-álom. Itt kapom az arcomba az életem, a személyiségem, annak repetitív hibáit, többnyire régmùlt  helyszíneken. Felkészületlenül megyek vizsgázni, ahonnan már késésben vagyok, általában rossz vonatra szállok és a vizsga helyszíne szinte mindig a fertődi oviban, vagy általános iskolámban zajlik. Viziparkokban csúszkálok olyan óriáscsúzdákon, aminek a teteje a felhőkben van. Végtelen folyosójú, termű és szobájú, félelmetes kastélyokban koválygok és keresek valamit kis ládákban. Feladványokat oldok meg, közben ellenség elől menekülök, mint egy videojátékban. 

Egy időután ezek gyanúsak lesznek, belenézek egy tükörbe, vagy ránézek a kezemre és abból, amit látok/nem làtok, tudom hogy álmodom. Ilyenkor valamiért a reflex reakcióm, hogy idegenekkel szeretkezzek. Fákat szoktam ültetni a semmiből, amik 3 mp alatt nőnek ki és megyek repülök egyet. 

Repülni a kezeim fel-le csapkodásával szoktam.

A másik fajta álom más. Az a DMT-álom. 

Az agyunkban, feltételezhetően a tobozmirigyben termelődik DMT (dimetiltriptamin). Ez a természet legerősebb pszichedelikus vegyszere. Kutatások azt pedzegetik, hogy álmodáskor és a halál pillanatában ez adja a testen kívüli élményt.

A dmt álmaimban olyan színeket látok, amiket még soha életemben. A fizika törvényei olyan mértékben semmisülnek meg, hogy gyakran kételkedem abban, hogy ezt tényleg én álmodom, mert kizárt, hogy képes vagyok ilyen dimenzión kívüli világ elképzelésére. 

Látom a bolygónkat kívülről, és látok valami leírhatatlan, megmagyaràzhatatlan formájú, mély, ibolyakék-szürke vákumot. 

Ha sztori is van, akkor olyan mintha párhuzamos univerzumban lennék. Új, képzeletbelinek tünő állatok sétálnak az utcákon, az ismerőseim pedig hasonlóak az igaziakhoz, de valami mindig más bennük

...a viselkedésük  bizarr. 

A valóság szövete meggyűrődik és néha a lélelekzetelállítóan gyönyörűből, hidegverejtékes, agycsavaró borzalmat kreál. 

Nem tudok félni igazán, mert nem értem mi zajlik, túlságosan le vagyok nyűgözve. Csak mikor felkelek és visszaemlékszem, akkor jövök rá az abszurd brutalitására a történteknek.

Már csak 76,4 tmf.

87,6 tmf-t tettünk meg, lassulunk, ahogy közeledünk. Holnap délelőtt valószínűleg megérkezünk.

2021.01.24.

Hajnalban megláttuk a sziget fényeit. Hihetetlen! Egy hónap után valami van a horizonton, ami nem a végtelen. Ahogy jön fel a nap ezek tompulnak és lassan kivehető a topográfiája ennek a régóta áhítozott képnek. Ugra-bugrálok, mint egy kis gyerek. Csudaszép és ami még fontosabb: Zöld! Olyan zöld, hogy könnybe lábad a szemem tőle. 

A fák itt az óceán felőli oldalon meghajoltak az állandó passzátszél nyomása alatt. Mint egy olajfestmény, olyan ez az egész! Nem bírok betelni vele. Mindenhol barlangok, dzsungel, ritkásan szórt csinos házak.
A zátonyokra ügyelnünk kell, ezért nem megyünk túl közel, de így is egyértelmű:
valami egészen gyönyörǘ és új vár ránk.

Az érkezés zötyögös. Míg átkeltük az óceánt megváltozott minden. Port St. Charles-ból elküldtek minket, csak Bridgtown-ban lehet bejelentkezni és egy-egy PCR teszt az ára. Barbadosra azért jöttünk, hogy pont ezt elkerüljük. Feje tetejére állt a világ míg mi kivonultunk belöle...

FOLYT. KÖV...