A dobozon kívül

Sokat gondolkodom mostanában így a nagy pandemicben a világról, a barátaimról, a családomról és saját utamról is.

Eszembe jutott, hogy számomra a növények egy nagyon fontos szimbólummal is bírnak: növekedenek, látványosan folyik bennük az élet. Az élet, amely mindig utat tör magának!
Az emberben is folyik az élet ugyan, de mégis minden alkalommal, amikor valasztási lehetőseget kap, hogy éljen vagy robotoljon, a robot létet valasztja. Az a kényelmes - és a társadalmi rendszerünk is erősen ezt preferálja és szorgalmasan propagálja.
Veszélyes dolog a kényelem.
Bejárunk dolgozni, legalább 8 órat, egy szigorúan beszabalyozott rendszerű munkahelyre, ahol többnyire olyan egységesített munkát végzünk, amit nem szeretünk, sok értelmet nem is látunk benne, és közben a valószínűsíthető legdemotivalóbb munkatársakkal vagyunk körbvéve. Mindezt miért? Hogy valami intézmény, vállalat vagy nagyfőnök meggazdagodjon a robotolásunkból, mi pedig kapjunk érte egy kis alamizsnát, amit elkölthetünk a fogyasztói társadalom pazarló szemétdombjan még több kacatra, még több preztizs-tulajdonra, hogy aztán tévesen azt gondoljuk: „jól élek“.
Èn a jó életet máshogy definiálom. Szerintem a hétköznapok taposómalmán túl kezdödik.

https://cdn.pixabay.com/photo/2019/06/19/13/16/scent-of-jasmine-4284856__340.jpg

 

Valahol az egyéni kiteljesedésben indul. Rá kell találnunk, arra amit szeretünk - az élet minden területén - és csinálnunk.
Testileg, szellemileg, lelkileg növekedni, pompázni, alkotni vagyunk itt ezen a vilagon. Amikor az ember úgy igazán él, akkor viragzik, illatozik, mint a jazmin. Túlcsordul benne a nektár és valósággal ragyog a benne pulzáló energiától. Bevonzz minden jót. Ekkor csodalatos dolgok történnek. Olyan érzésünk van, hogy a madarak miattunk csicseregnek, a fü nekünk nö és a nap is értünk süt. Ilyenkor tudunk öszintén adni is. Hiszen ez az egész akkor teljesedik ki, amikor a gyümölcsöt, ami bennünk termett, másokkal is megosztjuk. Ha szereted magad, akkor tudsz szerethetni másokat - ez már csak termeszetileg ilyen centrifugális folyamat. Ha pedig így van, akkor logikusan olyan döntéseket hozol, amik a boldogság irányába visznek.
A „szeresd magad“ itt az első törvény és ha ez nem érvenyesül, meghalt minden. Nincs élet. Csak mókuskerék, ördögi kör, a kígyó mindig a sajat farkába fog harapni, kivétel nélkül.

 

Danaida lepke - Barranco del Cercado de San Andrés-nél

⭗

Kaptunk egy kis segítséget is. Köszönöm Covid-19! Örülök, hogy karantén van. Jöjjön csak fel az a sok szemét, boncolgassuk csak. Nézzük meg, mit söprögetünk a szönyeg alá évek óta!
Ugyan azt a mintát látom mindenkinél. Vagy megörülnek az emberek, vagy változtatnak. Elhagyják a nagyvárosokat, kertet szereznek, önmegismerésbe kezdenek, lelassulnak, természetet járnak. Elkezdenek kérdéseket feltenni. Ki vagyok én? Mi történik velem? Hogy változtassak azon, ami nem tetszik? Olyan mintha valami globális felébredés zajlana. Cselekvés idö van. Nekem tetszik ez a káosz! Fordulóponthoz érkeztünk, ennek törvényszerüen kaotikusnak kell lennie. Itt most eldölhet melyik oldalra billenjen a mérleg. Programozott szabalyokat passzívan követve, elöre megírt forgatókönyvek szerint, egymástól elidegenedve, izoláltan szeretnénk létezni, vagy változtatunk, merünk a vágyaink szerint élni, figyelünk, kapcsolódunk és egy természetesebb úthoz visszatérve, valószínǘleg kissebb közösségekben újratervezünk? Ìgy nem a sorba, hanem a körbe állunk be.
A legjobb, hogy mindenkinek meg van a maga módja, hogy rátaláljon a szabadságára és a boldogságára. Nem gondolom, hogy mindenkinek utaznia kell, meg hátizsákkal világot járnia, hajóznia, nincstelennek lennie és mindent otthagynia. Neeem! Lehetsz házas, lehetnek gyerkeid, lakásod, kocsid és munkád is, és nem kell huszonévesnek sem lenned, mert nem ezen múlik. Az egyetlen dolog, amin változtatni kell a boldogsághoz vezetö úton az a kapcsolatod önmagaddal. A többi ebböl bontakozik ki. Pofon egyszerǘ.

Nekem azzal a koncepcióval kellett megbarátkoznom, hogy ahogy a rendszer ki van találva, az nekem nem jó és lehet nem nekem kell folyton kényelmetlen skatulyákban szükös helyet találnom magamnak, hanem csak elindulnom, amerre a szívem húz.
Világ életemben temészetimádó voltam. A békáktól a tücskökig, mindent összefogdoztam, emellett pedig jó adag tudásvágyam is volt. Szóval az általam ismert rendszeren belül az egyetem és a biológus lét tünt a leglogikusabb választásnak. De aztán sorban értek a csalódások. Én természetet akartam járni és közben megismerni minden apró füszálat, olyan közel kerülni a vadonhoz, hogy egybeolvadjak vele. Ennél messzebb viszont aligha kerülhettem volna töle. Öt évig Budapesten aszalódtam, ültem a seggemen és magoltam. A karrierlehetöségek se motiváltak tulságosan: labormunka, steril körülmények, szigorú normák, precizitás. Persze, mindig találtam valami izgalmasat is benne, ami lelket öntött belém, így toltam tovább a szekeret. Mikor Bécsbe jelentkeztem, már nem is érdekelt, mit tanulok, csak sok legyen a terepgyakorlat és biológia legyen benne. Ott nagyon jól éreztem magam. De akkor se azt találtam, ami igazán lelkesít. Rájöttem, amíg a rendszeren belül keresek, mindig meg kell majd felelnem a rendszer bürökratikus elvárásainak is.
Most itt vagyok, és állítom több biológiát tanulok az által, hogy napi szinten olvasok az itteni élövilágról és járom és megfigyelem a természetet. Pénzt persze nem kapok érte, se egyetemi diplomát, de azt csinálom amit szeretek. Ha pedig szeretsz csinálni valamit, egyszer csak elég jó leszel benne, ahhoz hogy a lehetöségek maguktól rád találjanak.
Nincs mese, ki kell hajtani a racsok közt és merni élni.

Egyébként meg ezt az élet nevü játékot sem szabad túl komolyan venni. A pénz jön-megy. Amikor kevés jön, kevesebb is megy. Amikor nagyon kevés van, az jó, akkor azon kapja magát az ember, hogy még mindig él, evett is, csak kevesebbet költött és többet kellett az agyát használnia. Ùgyhogy öszinte jóindulatból kívánok mindenkinek szükös hónapokat az életébe, had fejlödjön az a kreativitás!

⭗

 
A fizikai síkokon nyugodt hetet töltöttünk Las Andrésban. Szokásos napi rutin: Homok futás, úszás, olvasás, naplmente, nyers koszt. Elmentünk szigonypuskával halra löni, megpróbáltam a szabad merülést is...hát még van mit gyakorolni. Bátor lött egy Sarpa salpa-t, amit álomcsináló halnak is hívnak. Ichthyoallyein toxin található benne, ami különbözö audiovizuális hallucinációkat okozhat. Mi megettük nyersen avokádóval és szója szósszal. Egyikünknek sem volt víziója, csak erös, élethü álmai.

 

Több mint egy hét után azért hiányzik a meleg étel, elindultunk az egyetlen gázfeltöltö helyre a szigeten. 12 óra vitorlázás. Ebböl 8 döcögés, 1-2 csomós sebességgel, de legalább delfinekkel!

A Maradék 4 pedig teljes örület, 2 órás müszakváltásban, hajnalban érkeztünk meg egy teljesen irracionális, sci-fi szerǘen iparosított öbölbe. Furó tornyok, szélkerekek. Másnap akkora szél volt, hogy lehetetlenség volt kijutni a partra kajakkal, nem hogy még egy extra 30 kilót is cipelni magunkkal. Péntekre jutott a gázbeszerzés és a továbbvitorlázás is.

Újra van fött étel! Quinoás tejszínes petrezselymes édesburgonyával ünneplünk Los Christianosban. :)