Értékelés

Szent Vincent után itt Martinikán tényleg újra Európában érzem magam. Óriási a kontraszt a két világ között, még így is, hogy igazából 100 km a távolság köztük és mindketten ugyanahhoz a karibi atmoszférához KELLENE, hogy tartozzanak.

Sainte Anne legelő

De itt más.
Félelmetes, hogy milyen könnyű visszaszokni hozzá, pont azért, mert nem igényel különösebb erőfeszítést benne élni.
Csend van és tisztaság.
Tisztaság és kényelem.
Kényelem és bőség.
Bőség és fogyasztás.
Fogyasztás és pazarlás.
Pazarlás és még több termelés.
Termelés, ezért technológia, infrastruktúra, rendszer, biztonság.
Biztonság és csend.

Pointe du bout

Az egyik fő oka, annak hogy most városban vagyunk, az az hogy ide beszéltük meg randevúnkat Nawellel és Zsolttal.

Kundalini

Őszintén szólva én egy kicsit szkeptikus voltam a találkozót illetően. Teljesen más stílusban élnek, mint mi, sokkal jómódúbb körülmények közt és ez valamifajta kényelmetlen érzést váltott ki bennem.

Hamar észrevettem, hogy megint csak az előítéleteim hitegetnek azzal, hogy tudok bármit is az emberekről.
A vitorlás sors esszeciájában összeköti a hasonló gonfolkodású embereket, így rövid időn bellül kibontakoztunk egymás előtt és mély emberszeretettel töltött el a tudat, hogy valójában mi tényleg mind összetartozunk, csak az egónk által teremtett szeparáltság érzet, az ítélkezés az, ami ezt nem engedi tisztán látni.

Zsolt és Bátor épp kimentenek két vízbe pottyant jet skist

Elmesélték a saját történeteiket, amikből mindjárt értelmet nyert az egész kép és egy kissé elszégyeltem magam, magamban. A jólét mögött, amiben élnek, egy elképesztő munkamorál, céltudat, rendszeresség és maximalizmus áll, a kapcsolatuk pedig egy harmónikus, munkamegosztáson alapuló, a természetes férfi és női szerepeket okosan megosztó dinamikus duót kovácsol belőlük.
Nagylelkűen segítettek nekünk, kaptunk tőlük köteleket, két extra gázpalackot, búvármaszkot és egy nagyon király horgászbotot, úgyhogy rettegjetek barakudák, itt jön a ho-ho-ho horgász!

Rövid időre búcsút veszünk most egymástól, de megbeszéltük, a sziget északi oldalán, a természetben újra találkozunk.

🌞

A másik ok amiért ideiglenesen gyártornyokra cseréltük a domboldalakat, az a vásárlás.
Arra vártam, hogy egy kicsit civilizáltabb helyre érkezzünk, hogy a teendőim listájáról kihúzhassak egy-két, megoldatlanságában kényelmetlenséget okozó feladatot és beszerezhessek néhány hasznos tárgyat a légkondícionált áruházak, ízlésesen organizált polcairól.
Lám most itt van és míly meglepő, mégsem élvezem. Illetve másfajta élvezetet ad, kicsit a drog függőséget képzelem ilyennek. Kapsz egy gyors, nagy adag dopamin fröccsöt, de aztán lentebbről indítasz, mint előtte.

Szívem mélyén már vágyok is vissza a vadonba.

Páratlan szépségű horgonyzóhelyünk

Válogatok a pofátlanul olcsó és finom francia borok közt

Ezt a képet a netről szedtem

ezt is

Túracipellő és napszempa a zsákmány

Az újjonnan szerzett élelem és túraeszközök nagylelkű támogatóinknak köszönhetőek, akik Bátor számlájára annyi sok, kis pénzadományt küldtek, hogy ezeket a régóta kivánságlistán lévő ajándékokat meg tudtunk venni magunknak.
Nagyon szépen köszönjük nektek!

Az óriási szupermárketben, a plázában viszont furcsa érzésem támadt. Ez így most nagyon jó, de az is jó, hogy ezt nem tesszük meg minden héten, csak fél évente egyszer.
Éltem gazdagságban, annyi pénzzel, amiből bármikor megvehettem bármit.
Mikor rám szakadt az anyagi jólét, rájöttem, mennyivel jobban élvezem az átlag életben lakozó kreatív megoldáskeresést és -találást.
Mióta Bátorral járjuk a világot, mondhatni anyagi minimumon élünk és mégis úgy látom: 
Ez ám az élet!


Gyerekkoromban éreztem utoljára hasonlót, amikor a pénz és a megvehető dolgok nem érdekeltek egy fikarcnyit sem, a figyelmemet nem kötötte le a gumicukor, a nintendo, a tv vagy menő ruhák.
A szórakozás a fantáziajátékok voltak és a természet.
Akkor minden apró, erdőbe-mezőre irányuló kalandomnak világmegváltó küldetéstudattal indultam neki. Az összes új, apró virágnak és bogárnak úgy örültem, mintha az univerzum működésének legnagyobb titkát fedezném fel bennük.
Szerintem azért, mert ez így van!

Csókákkal és Tesával az ablakban

Van valami elképesztő törvényszerűség ebben a világban, ami egyre erősebben sejteti bennem, hogy ugyanaz az erő hajtja a hajnalkát fel a kerítésen, mint a suszterbogarat a fa tövében.
A pupillád azért tágul, ha meglátod a szerelmed, a szél azért fúj északkeletről és a vulkán is azért most tör ki.
Minden olyan geometriai formát ölt a természetben, ami ezt a szabályt követi és ez a felismerés néha olyan exakt módon mutatkozik meg, hogy csak azt kiabálom belül:
Heuréka, emberek, heuréka!!!


A gyerekek tudnak mindent.
Mi persze ostoba módon azt hisszük, nekünk felnőtteknek kell őket tanítanunk ... háh, dehogyis!
Egyre inkább azt érzem, hogy egy szülőnek valójában nagyon kevés dolga van a gyerekével. Az összes válasz ott van bennük, nekünk kell kérdezni tőlük és ha elég türelmesek vagyunk, előbb utóbb megkapjuk tőlük a világ legbuddhistább, legtaoistább válaszait, amin aztán meditálhatunk évekig, hogy megértsük azt, amit ők a legmélyebb és legigazibb intuícióikkal már szedercsíra állapotuk óta tudnak!

Embriogenezis

Felnőttként kemény munka erre a tudásra emlékezni. Annyi hasznosnak vélt salak rakódott arra az egyszerű, kristálytiszta értelemre, amivel születtünk és mi ooolyan mocskosul ragaszkodunk ahhoz a bevonathoz.

Én tudom! Fájdalmas észrevennem mennyire ragaszkodom a saját salakomhoz.
Mert igazán nem salaknak tűnik ám ez a kéreg, inkább valami esszenciális, sok-sok energiabefektetéssel ápolt fűszeres héjnak, amitől én nem akarok megválni, szerintem attól vagyok olyan különleges ízű.
Bátor az egyik legnagyobb tanítóm, aki segít átlátni ezt: mi salak és mi fűszer? Sosem volt még ilyen hatásos semmilyen iskola, könyv, vagy tanár az életemben, mint ez a szoros együttélés.
Azt is érzem, hogy a leckét hamarosan megtanuljuk és akkor fog jönni a leges-legnagyobb mesterünk.
Az, aki kettőnk magjának egyesülésével ölt köztünk majd formát, hogy életünk legnagyobb kihívása elé állítson bennünket.

❤️

Teknős páncél

Sand dollar - Tengeri sün váz

Kakaó virága

Martinikai fa termése

Golgotavirág




Megjegyzések

  1. Nagyon szépeket írsz KATA! Csak így tovább! Kíváncsian várom a következő részt! Gondolok rátok minden nap!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm 😊 A következő rész már kicsit zöldebb lesz.

      Törlés
  2. Köszönöm az írásaid, imádom olvasni. Jó egészséget néktek és még nagyon sok kalandos utat.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Kata! Köszönöm az új bejegyzést! Tetszik az ahogy a világot látod és átszűrve lelkeden megosztod velünk! Az apró rezdülések és a természet harmóniája, csodálatos elrendezettsége, szakrális geometriája ebben a filmben is nagyszerűen benne van, épp most nézem, szerintem Neked is tetszeni fog: https://youtu.be/ZoQIuyuEHGw

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia István! Köszönöm és köszönöm a kisfilmet is. Nagyon gyönyörű felvételek, szinte otthon voltam kicsit.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések