Tobago Cays

Az itteni szigetek természetvédelmi parkként üzemelnek, ahol rengeteg állat találhat magának biztonságos fészket. Természetesenafókuszban a víz alatti világ védelmét helyezték, de a szigetek meseszép vegetációja és érdekes faunája is mutatja: tényleg vigyáznak a helyre.

Érkezést követő napunkat egyből az egyik közelebbi sziget felfedezésével kezdtük, onnan pedig úgy gondoltuk, miért ne edzenénk kicsit, ússzunk át a másikra.

A pandemic miatt annak ellenére, hogy csúcsszezon van, senki nincs itt, ami azt jelenti, hogy egész szigetek lehetnek csak a miénk.  

Bátorral pucéran homokgolyó csatázunk és napozunk a parton. Úszkálunk, szerelmesek vagyunk. Mostanában óriási békét érzek a szívemben. Mindent elfogadtam. Társak vagyunk, nem ellenségek. Együtt pedig csodálatos dolgokat vihetünk végbe.

Erre a felismerésre a mostanában növekvő számú barátaink segítettek ráébredni.

Matt-el és Suzanne-al vacsoráztunk óriási katamaránjukon. Te jó ég, de király ez a hajó, nagyon otthonos.

Három gyereket neveltek fel, míg a világot járták és 35 éve házasok. Már megismerkedésünk óta figyeltem azt a jellegű finoman olajozott csapatot, amit ők ketten alkotnak együtt.

Megkérdeztem, mi a titkuk.

"Mikor összeházasodtunk, mindeketten ugyanazt az esküt tettük a szeretteink előtt: annak szenteljük az életünket, hogy a másikat boldoggá tegyük. Ezt az esküt minden nap betartjuk.

Tiszteljük egymást mint külön, egyedi személyiség. A tisztelet és a figyelem a legfontosabb. Persze ha valami nem tetszik, vagy nézeteltérés adódik, megbeszéljük és kompromisszumot kötünk.

Az elköteleződés szintén nélkülözhetetlen.

A közös álom pedig olyasmi, ami motiválja ezt az egészet."

Remek este volt.

Reggel motoszkálásra és hangos csivitelésre ébredtem. Új háziállataink elkezdték csipegetni a száradásra kitett házikészítésű kókuszcsipszet.

Imádom a madarakat. Főleg ezeket a kis pofátlanokat. Lassan ideszoktatom a sziget összes madarát a hajóra. Már csak csipog és táncol nekem egyet. Tudja, hogy utána jutalom jön.

Újabb edzésbe vetettük magunk. A korallzátonyokhoz ugyanis ki kell valahogy mennünk. Másnak ugye dingije van, 16 lovas motorokkal, nekünk ezzel szemben az egész virorláshoz jár egy 8 lóerős, 20 éves yamaha motor, ezzel nem tudunk kimenni.

Szóval hogy jutunk ki?
Táv: 1,5 km

Közlekedési eszköz: rojtosra szakadt szuper kajak, többszörösen újra ducktapelt kajakevezővel és egy kenu evezővel szerény személyem számára.

Körülmények: erős, szigetek közti szembeáramlat, kellemesen be-becsapdosó hullámokkal, 25 csomós szembe széllel 😍

Út közben hogy-hogy nem, kiszakadt a kajak, úgyhogy megálltunk pihenni egy útba eső szigeten és összehaverkodtunk a szárazföld királyaival, az iguánokkal.

Egy kis baleset viszont nem tántorít el minket. Gyerünk nézzük meg azt a víz alatti csodát!

Eleveztünk a bójákig és belevetettük magunkat egy új világba. 

A burjánzó korallzátonyok közt úgy nyüzsögnek a halak, mint az utca emberei egy hatalmas metropoliszban. Néhány hal úgy viselkedik, mintha egy világot és annak szabályait nem ismerő kisgyerek fantáziájából pattant volna ki. A moonfish teste, ami úgy néz ki, mint egy fél hold, vertikálisan nyújtott, de úgy úszik, mintha elforgatták volna 90°-al, a hát és hasúszóit szinkronizáltan, jobbra-balra mozgatva.

 

Nekem a Tökalsó című reeendkívül igényes vígjátékból ismerős az oroszlánhal, ami itt egy invazív faj, ezért a sok korlátozás ellenére ezt a halat - Tobago Cays-en ugyan nem, de a többi szigeten - bárhogy levadászhatod.

Homárt szintén szabad fogni, de csak bizonyos méret fölött és a hasa alján lévő ikrák létét/nem létét is le kell ellenőrizni, hiszen a lányokat nem bántjuk!

Az egyik korallzátony kifejezetten a teknősök védelmére fokuszál: teknős vizsgáló rezervátum. A szabadban együtt úszni velük egészen más élmény, mint nézni őket az állatkerti akváriumban. A lehető legminimálisabb energiabefektetéssel szállnak tova egy pillanat alatt. 

Elbűvölő lények.

Ilyen repülő tünemény a rája is. De őnekik van egy morcos kisugárzásuk is mellé, meg persze az a hosszú tüskés farok is rendre fegyelmez.

Jó ez az érzés. Amikor tudod, hogy nem te vagy a Jani! Persze az itteni ragadozók még mindig inkább elkerülik az embert mikor meglátják, de azért mikor az első 1 méteres barakudát vettem észre magam mellett, akkor lepörgött bennem, mekkora sebet ejthet egy ekkora hal és persze ő sem a teliszájas barátságos mosolyáról ismerszik meg. Amolyan antropomorf módon egy rossz kedvű főnökre emlékeztet, aki csak azt várja, hogy elronts valamit, hogy levezethesse a felgyülemlett feszkót rajtad. Jobb nem a környéken lenni 😳

Éppen ezt követően gondoltam rá, hogy még nem is láttam cápát. Milyen dolog ez? Karib-szigetek cápa nélkül? Nem mintha lenne egy listám, vagy ilyesmi, de azért gondoltam érdekes élmény lehet.

Az volt.
Vigyázz mit kívánsz!

Bátor elkószált, mert sokkal gyorsabban úszik az áramlatokkal szemben, a békalábaival, mint én.

Az egyik korallzátony takarásából jött elő jó 1,5 méteres barátom. Máris tudtam, hol a helyem: a lehorgonyzott kajakban, kint a vízből.

Rég úsztam ilyen gyorsan.

Öt perc kajakban töltött remegős sokk után összeszedtem magam, ezek a jószágok nem bántanak engem.

Ne légy gyáva Katalin, inkább keresd meg Bátort!

Később kiderült, ő még utána is indult a cápának, az meg menekült előle...

Két éjszakát fizettünk ki (15€), úgyhogy másnap reggel egy kis kirándulás után, megterveztük az utat Union Island fele.

A hely sok-sok szabálya és lényege mind egy fele mutat:
ne vigyél el semmit és a lábnyomodon kívül semmit ne hagyj itt!

Mi azért mégis elviszünk egy két gyünyörű szívet melengető emléket magunkkal.

Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy ilyen csendes, érintetlen és békés időszakban lehettünk itt.