Szent Vincent - Wallilabou öböl

Ez a hely mágikus.

Irány Blue Lagoon Marine!

Tudni kell, hogy a manőver, amit csinálunk nem egyszerű. Szembeszél és erős áramlatok.

Max, Lily és Harry hajójának konkrétán elszakadt a vitorlája és tönkrement a motorja visszaúton.

Végül Bequia és St. Vincent közt nem tudunk tovább irányba menni. A szél hol tombol, hol eláll, az áramlatok pedig folyamatosan nyugatra tolnak. Úgy döntünk, ott szállunk ki, ahova a szél visz, az erőlködésnek nincs értelme.

Wallilabou Bay-be keveredünk naplementére. A hely arról híres, hogy a Karib-tenger kalózainak néhány jelenetét itt forgatták.

Az öböl teljesen üres és 29 méteres mélysége miatt, nem látok semmit az aljából, csak kékes feketeséget. A horgonykötél csak fogy, csak fogy és még mindig nem ért le, pedig a parttól 15 méterre állunk.

Olyan érzésem van, mintha a feneketlen óceánon lennék, de nyíltság nélkül, sziklákkal és dzsungellel körbevéve.

Libabőrös vagyok ettől a helytől. 

Imádom!

Másnap a reggeli rutint azonnali búvárkodás követi. A barlangokhoz úszok, ahol új, kisértetiesen festő halfajokat látok. A víz néhol olyan, mint egy akadálypálya, tele van medúzákkal és egyéb Csallánozó (Cnidaria) állatkákkal.

Bátor egy akkora "halszörnyet" látott, mint ő maga, a helyi halászok pedig kissé unott képpel mesélnek az egy méteres barakúdákról, amiket ki szoktak fogni.

Ez kezd tényleg félelmetes lenni.

 

Délután felfedezem a túrista térképemen, hogy itt van egy vízesés, ahova 20 perc alatt el lehet sétálni. Egyedül indulok neki és szerencsére nem találom meg. Helyette a nyitott kertek és farmok közt találok egy utat, fel a hegyre.

Elképesztő ez a gazdagság. Könnyezőpálma, esőerdei flóra, gyümölcsfák végtelen mennyiségben. Mindenki kertészkedik. Papayát akarnak nekem eladni, egy férfi felajánlja, hogy szed nekem kókuszt, egy másik azt kérdi házas vagyok-e, a harmadik pedig csak mosolyog, mikor meglát kipilledve a kála levelek erdeje mellett feküdve.

Én szerintem beálltam a természettől, megint.

Útbaigazítást kaptam a vízesés honlétéről, úgyhogy másnap Bátorral nekiveselkedünk a minitúrának.

A park éppen zár.

Vízesés helyett békét találtunk.
Fürdőt veszünk a patak hűs vizében, majd kertek alatt megyünk tovább.

Egy érdekes fát pillantunk meg.

Jeee, gyümölcs! Talán golden apple, csak éretlen formában, úgyhogy bepakolunk egy párat - majd a banán mellett beérnek.

A nap ma is lemegy. Holnap új jön.

Hazafele bandukolunk a tiszta levegőtől és víztől lerészegedve. Denevérek kísérik utunkat.

Álom az élet.

Hazafele váratlanul behív a romos kis bárjába minket egy iszonyat jókedvű és barátságos bácsi, Tony. Elmeséli az egész életét és hogy milyen sokféle nemzetiségű ember járt már nála.

A bár éppen renoválás alatt. Szabálya: ha a pulton táncolsz itt kell hagynod egy alsóneműdet, vagy valamilyen ajándékot. Középen a magyarok által itthagyott zászló.

Otthon jól megvizsgálom a növénykét, amit szereztünk és ismerős illatra és formára lelek a húsos kéreg mögött.

Hiszen ez szerecsendió!

Micsoda véletlen.

Tegnap összeismerkedtünk négy jófej hippivel a parton, hajót akarnak stoppolni Martinique-ra. Már egy hónapja itt élik pofon egyszerű életüket a pálmafák alatt a függőágyukban, járják a dzsungelt élelem után, néha megkérdezik a helyieket szedhetnek-e egy kis banánt, ők pedig általában azt mondják: persze!

A tábortűz mellett szóba estek a hallucinogén, pszichoaktív növények és megemlítették, hogy a szerecsendió nagyobb mennyiségben szintén hallucinációkat okoz.

Én ennek egyszer már utánanéztem és meg is próbáltam kissé lebeszélni őket az egyébként nagyon egészséges és hasznos fűszer túladagolásáról.

A szerecsendió (Myristica fragrans) tudatmódosító molekulája a myristicin és az LSD-hez hasonló hatása van nagyjából két evőkanálnyi őrölt adagnak.

De mielőtt még mindenki rohanna a konyhába reszelni a kis dióját, vegyük figyelembe, hogy mik a mellékhatások. A szervezetünk ilyen mennyéségű erős illóolajos fűszert méregként kezel, úgyhogy fél órán belül mérgezési tünetek jelentkeznek: hányás, hasmenés, súlyos hasi görcsök, nem beszélve arról, mekkora terhelés ez a májnak. Gyakran előfordul, hogy túl is adagolják a betépni vágyók, mivel a hallucinogén effekt sokszor órákig nem jelenkezik.

Szóval, szerintem, ha valaki tényleg úgy vágyik a "high"-ra és a halucinációkra, akkor van egy-két sokkal biztonságosabb, "klinikailag is tesztelt", még hasznos utóhatásokkal is rendelkező pszichedelikum/"plant medicina", ami nem teszi tönkre a májad. (pl. Psilocybin gomba - de erről majd akkor, ha odaérünk).

⭗

A napjaink nagyon könnyűvé, mégis izgalmassá váltak itt.

Buddhista gyakorlatok, testedzés, kávé, spanyol, kirándulás. Élelem és víz szerzés, pihenés, olvasás, aztán kaland naplementéig.

Kis spanyol dialógusokat ragaszgattam ide-oda, hogy elkezdjük beépíteni a spanyolt a mindennapjainkba.

Bátor Szepes Máriát olvas fel, míg én a frontkabinban dekorálok.

Rengeteg a felfedezni való és szinte minden nap fáradtan, csillogó szemmel kerülünk ágyba.

Egyik nap elmentem a hippi arcokkal stoppolva a fővárosba, Kingstown-ba. Izgalmas volt, soha nem stoppoltam még. Ott kicsit bevásároltam és ettem velük egy tál nagyon finom vegán kosztot a helyiek rasztafári étkezdéjében, 8 EC$-ért (~2,5 €).

Spanyol csajszi, akivel stoppoltam.

Egy másik nap Bátorral is nekiindultunk egy napos kalandnak Vermont-ba a híres helyi Nemzeti Parkba. Végig stoppoltunk és érdekesebbnél érdekesebb fuvarokat kaptunk. 

Teherautó hátsó platója, élelmiszerszállító kocsi hátsó raktára, dúsgazdag feka srác BMW-je és egy vincenti születésű, de brit neveltetésű barátságos idős úr Jeep-je.

Maga a túra pedig?
Dzungel, kábulat és megrökönyödött végtagok.

Olyan volt, mintha egy elefántot simogatnék

Kolibrikaja

Szombaton kajakkal indultunk felfedezni egy partszakaszt, amit Bátor a térképen nézett ki, a szárazföldről pedig nem lehet megközelíteni.

Óriási hullámok vetettek a partra minket. Kívülről csak a pálmafákat láttuk, de ami utánuk várt ránk, az még izgalmasabb.

Egy régi romos kőhalom jelezte, hogy ez itt valaha tartozott valakihez, de most a természet vette át felette az uralmat.

És hogy mi a kincs, amit találtunk?
Kakaó! Rengeteg kakaó! ❤️

Andreas és Hannes (alias hippi arcok) meghívást kaptak estére két helyi keresztény lánytól a templomba, így szereztünk tudomást a minden este 2 órás éneklés, tánc és beszédek közt ünnepelt egy hetes húsvéti ceremóniákról.

Mi is elmentünk és a kezdeti, lelkesítő mulatozást, fülsiketítő, ordíbálva tartott végtelen hosszú beszédek követték a szokásos - számunkra nem túl szimpatikus- dogmatikus tartalmakkal. 

Minden esetre érdekes élmény volt. Mindenki nagyon barátságos volt egy férfi annyira örült nekünk, hogy adott 12 tojást a kocsijából.

Rendesen zenekar játszott. Olyan volt mintha koncerten lennék (az is rég volt már)

Tervezünk hamarosan továbbállni, reményeink szerint Martinique-ra. Egyelőre azonban élvezzük tovább a vadont és a remek társaságot.

⭗

Bátor magántúrája után 10 kiló banánnal, 9 húsos kakaóval és egy fél méteres houndfish hallal tért vissza.

#perverzvirágok

mohakabát

jakuzzi