Young Island Cut

A karantén

Megérkezünk Szent Vincentre és horgonyt dobtunk. Szinte egyből jött egy motorcsónak, rajta Omarral, a hely felelügyelőjével, aki közölte, hogy holnap jön majd Jimmy és elkezdődik a beregisztrálásunk.
Na, ez a hely már jobb érzéssel tölt el. Nem tojnak telibe a fejünkre. Juhí!
Elkérjük a wifi jelszót és kezdődhet a kutatás.

Fúhaaa...

Először is, Mustique, ahol voltunk, egy magántulajdonban lévő luxussziget, ahova celebek, meg sztárok járnak csak nyaralni.
Ha Szent Vincentre már becsekkoltál, ide még mindig külön gyorstesztet kell csinálni érkezéskor $100-ért, majd karanténban lenni 24 órára.
Csak mooringra (egy bója, amire rákötöd a hajót) lehet állni, a korallzátonyok védelme érdekében (jogos!),
a mooringon állás (minimum három nap) pedig 220 karib dollárba kerül ($78 = 23 ezer Ft...annyira nem jogos).
Jó, hogy oda mentünk illegálkodni, mert legálisan úgyse tudnánk betenni a lábunkat.

 
St. Vincent és a Grenadine szigetek 8 szigetből áll, a regisztálásunk után ebből ötre be tudunk menni, a többi magánsziget, oda külön intézkedések szükségesek. Egy hónapra kaphatunk vízumot és hajózási engedélyt a szigetcsoportra.
A december óta érvényben lévő Covid szabályok értelmében
- PCR teszttel kell érkezni (az óceánt átkelőknek is - pff, nevetséges),
- mooringra kell állni ($20/nap),
- majd újabb tesztet kell csinálni érkezéskor (mintavétel hétfőn, szerdán vagy csütörtökön lehetséges, $60/fő).
Emellett három különböző, előre (min. 72 órával előtte) kitöltött formanyomtatványt kell elküldeni a helyi szerveknek.
Oké, a világ tényleg megőrült, igaz?

Zsong a fejem. Aludni akarok!

A következő két éjszaka tíz órákat alszok egyhuzamban, többnyire arra sem emlékszem, hogy kerültem ágyba...

Jimmy késve ugyan, de másnap valamikor délután megérkezik.
Kb. 5 nap a karanténunk, mert óceánt keltünk át (Barbadoszt és Mustiqua-t a kalóz hangulat tovaszálló, de még jelenlévő hevében elfelejtjük említeni) és persze tesztet kell csinálnunk majd.
Bátor többszörösen visszautasítja a mooringra állítást, hiszen alattunk csak homok van - jó a horgony - pénzünk pedig amúgy sincs!

A következő napokban még háromszor próbálnak bójára kötni minket.
Jó biznisz lehet itt a túristák megnyúzása.
Szépet LÁTSZ, ha szépen per-KÁLSZ!

Igyekszem törvénytisztelő polgárként viselkedni, ezért írok email-t a helyi rendfenntartóknak a szituációnkról, hogy megkérdezzem: késve ugyan, de milyen módon segíthetnénk a munkájukat? Csak egy papírt kérnek kitölteni, majd miután közlöm, hogy nincs negatív "pre-arrival" PCR eredményünk, mert teljesen értelmetlennek tartottuk óceánátkelés (kvázi 4 hét karantén) előtt tesztelni, egyszerűen nem válszolnak többé. 🤔

A PCR teszthez hétfőn vették le tőlünk a mintát. Nem volt kellemes élmény, utána még egy jó darabig csípett, olyan érzés volt, mintha sós tengervíz került volna az orromba.


Kárpótlásul Bátort egy helyi gyümölcsárús letámadta visszafele menet és 8 barbadosi dollárért kaptunk egy jó adag guavat és három húsos mangót.

"Up to 7 days"
Hét napon belül megvan az eredmény.
Mi az nekünk...
Csak egy újabb lehetőség a belső munkára.

Így is teszünk. Bátor sokat búvárkodik, kántál és videókat néz történelemről, spiritualitásról. Én spanyolt tanulok, egy barátnőm újévi, kelta hagyományokon alapuló önmegismerő, önfejlesztő rituáléját csinálom, festek, úszok (azt megengedték), írok, olvasok, főzök.

Figyelem a vizet, kósza kókuszdióra vadászok.

A helyi korallzátonyok felfedezése most a szó szerinti természetbúvárkodásom. Egy talpalatnyi helyen annyi élőlény van, hogy igazából az az egy hét, amit itt töltünk vajmi kevés a gazdagságuk felfedezésére.

Szóval az a helyzet, hogy nem unatkozom, élvezem ezt a belső töltekezést. Van internet, így ha valami kérdés eszembe jut, tudok kutakodni.
Az óceánon ez nagyon hiányzott.

A természet mintáit tanulmányozom.


Micsoda formák...megtöltik a szívem. Az egyik halon szabályos - Mondom szabályos! - hatszögletű tesszalációt fedeztem fel, a korallokat felépítő mini korallpolipok sejtszerű formációkban állnak össze és színes spirálokban, lebegve pulzálnak a tengeri férgek csápjai. 
Egyszerűen nem érződik eviláginak az egész élőhely.
Pedig ez is itt van, ezen a bolygón, sőt, sokukat láttam már az állatrendszertan diasorokon is, mégis, most hihetetlennek tűnnek, ahogy úsznak körülöttem.


A világ, amit valóságnak gondolunk, minden egyes új tapasztalással tágul és újradefiniálódik. De meddig tágítható és hol a határ?
Mégis mi teszi ezeket a lényeket igazivá? Mitől igazibbak például, mint azok a dolgok, amiket az emberek megváltozott tudatállapotban (pszichedelikumok, erős érzelmi sokk, álom, halál során) érzékelnek?
Azért mert látom őket? Mert meg tudom fogni őket?

Ccc... a képzeletem néha hihetőbb világot kreál...
Nem, amúgy nem drogozom.
Csak kávézom.

Végre egy minőségi beszélgetésem is lehetett a családommal és a barátaimmal, mind magyar, bécsi és svéd oldalról, ami nagyon feltöltött, ugyanakkor egy olyan témán gondolkoztatott el, amiről megfogadtam, hogy minél kevesebbet fogok beszélni. Most mégis itt van.

Elképesztő, hogy mi zajlik a világban.
Emberek, ébresztő!
Nem gondolom, hogy mindenféle képtelen, non-sense, agyacsavart összeesküvés elméletnek helyet kellene adni, de aki ezt az egész maszlagot úgy benyeli, ahogy az kifolyik a csövön, az ugyanolyan tévúton jár, mint a gondolatirányító microchip-vakcina hívők.
Nem kell mikrocsipet tenni se a PCR tesztbe, se az oltásba! Minek? Anélkül is mindenki úgy táncol, ahogy a világ urai fütyülnek. A totális kontroll megtörténik a pszichológiai manipuláció egyszerű és nagyon jól működő szintjén.
Kijárási tilalom, zárt ajtók, logikátlan, sehova se tartó szabályozások, félelem, social distancing, harag, folyamatos gyanakvás és egymás ellenőrzése.
1. lépés: "Láttad, hogy hordja a maszkot? Kilóg az orra!"
Valami Orwell utópiába csöppentünk, vagy mi az Isten?

Vannak gyerekek, akik úgy kezdik az iskolába járást, hogy még nem találkoztak az osztálytársaikkal a virtuális felületen kívül.
Az egyik barátnőm, Adél, úgy tanul tanárnak, hogy még nem volt "igazi" tanórája.
Ninának, anyukámnak, és a tesómnak is hetente tesztet kell csinálnia, hogy dolgozhasson.
Mira naponta járt táncolni egy közösségbe, ami az egyik legnagyobb örömet és felszabadulást, illetve művészként az önkifejezés egy fontos formáját jelentette számára, most otthon ül és bosszankodik.
Egy önmagában bizonytalanabb barátomat egészen a diagnosztizált depresszióba taszította a helyzet.
Sokukat pedig egészen más személyiséggé torzította, mint amit anno megkedveltem...
Hova megy ez az egész?

Vicces, de a Harry Potterből jutott eszembe az a jelenet, amikor Luna és Harry az erdőben sétálnak és etetik a thesztrálokat.
Luna azt mondja Harry-nek:
ha én lennék "Tudjuk Ki", megpróbálnám elhitetni veled, hogy egyedül vagy,
hiszen, ha azt hiszed nincs senkid, sokkal sebezhetőbb vagy.


Én eleve annak a híve vagyok, hogy a természettől való elszeparálódásunk hatalmas hézagot eredményezett a világunk valós érzékelésén, de ami most zajlik, az a saját fajunktól való erőszakos diszkonnekció!
Vajon mi lesz a következménye az egymástól való elidegenedésnek? Mi van ha a szomszédod az ellenséged lesz és nem az, akit áthívsz néha sörözni, megeteti a macskád, míg nyaralsz, meg kérsz tőle lisztet, ha a bolt épp zárva?
Mert nem azért nem csinálsz szülinapi partit mert félsz, hogy elkapod a covidot a barátaidtól (racionális ember amúgy sem félhet egy influenza tüneteivel járó betegségtől), hanem mert félsz, hogy rád hívják a rendőröket gyülekezés miatt.
Kérdezzük meg őszintén magunktól, hogy miért megyünk keresztül egy társadalmunkat velejéig negatív irányba forgató változáson, aminek a szabályait mégcsak meg se vétózhatjuk, csak elszenvedői vagyunk?

Mert járvány van.
Összeomlik az egészségügy.
Emberek fognak meghalni.

Igen, járvány van. Egy nagyon effektíven, légúton keresztül terjedő vírus fertőzi a világot, azt a világot aminek az egészségügyi rendszerével egyébként is nagy bajok vannak. 

-Miért vannak vele bajok? Mert elsősorban meggazdagodni akar rajtad, másodsorban meggyógyítani (a modern orvoslás baklövéseiről, szűklátókörűségéről, gyógyszerfüggéséről és az általa okozott betegségek tönkelegéről beszéljünk egy következő életben).

Minden ismerősöm, aki elkapta a vírust ugyanarról számolt be: láz, levertség, ízérzékelés lecsökkenése, torok - és/vagy tüdőfájdalmak.
Nem valami kellemes, tény!
-És mivel lehet leküzdeni? Immunrendszerrel.
-Mi kell a megfelelő immunrendszerhez? Egészséges életmód, aminek szerves része a mozgás, helyes étrend, jó közérzet, pihenés, esetleg egyes vitaminok extra mennyiségű bejuttatása (pl.: C-vitamin, cink).
-Kik tartoznak az elhunytak 90%-ába?
Idősek, immunhiányos, eleve beteg emberek illetve egészségkárosító szokások űzői (túlsúly, alkoholizmus... láncdohányosok figyelem!).
Nagyon sajnálom és részvétem mindenkinek, akinek a szerette koronavírus fertőzés miatt elhúnyt, de a világot ilyen élhetetlen, embertelen hellyé tenni és a lakóit ilyen szinten megfosztani minden természetes jogától, azért mert töredéke a populációnak meg fog halni, az egy olyan logikátlan, abszolút messziről bűzlő, ostoba döntés, amit csak az agymosástól totál betépett embertársam nem vesz észre.

Eddigi halottak száma:
2,3 millió
Föld jelenlegi népessége:
7,7 milliárd
Százalékszámítás:
(2.300.000/7.700.000.000)*100=
0,029 %

A halál az élet része.
Vírusok, emberiséget ritkító természeti katasztrófák voltak, vannak és lesznek. Aki a megállíthatatlan erőkkel, árral szemben úszik, az elfárad és megfullad.
Aki pedig gátat épít a folyónak, az még nagyobb katasztrófával kell majd szembe nézzen, mikor a víz áttöri a gátat.

Mert a víz áttöri a gátat.

Megjegyzések

  1. Szia Kata! Száz százalékban egyetértek Veled! A helyzet abszurd és ki tudja milyen további abszurditások várnak még ránk? Szerencsére (még) lehetséges külső vagy belső "kivonulás" ebből a helyzetből. Egyébként én is túl vagyok rajta az említett tünetekkel, de közel 90 éves édesanyám is. A számításod helytálló csak valószínűleg legalább még egy nagyságrenddel kisebb az eredmény. Szóval élvezzétek a sok szépséget, és ahogy már 2000 éve is mondták: Dum spiro spero - hátha vége lesz ennek a mizériának is egyszer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia István. Így igaz, én is erre jutottam később, mikor lecsillapotam. Ki lehet vonulni, mentálisan és fizikailag is. Túl sok szót, figyelmet és teret pedig nem szabad ennek az egésznek adni. Az élet megy tovább és még mindig mi döntjük el, hogyan menjen, mire akarunk benne figyelmet szentelni.
      Lehet hogy ebből az egészből pont valami csodálatos fog újjá születni.🌞

      Törlés
    2. Szia Kata! Igen, bármi megtörténhet, még jól is elsülhet a dolog, Isten útjai kifürkészhetetlenek... Bár én nem vagyok ilyen optimista ("baljós árnyak" látszanak itt-ott), de remélem, nincs igazam. Mindenesetre egy "pozitív fejlemény" talán van: a "fősodrú média" és a korrupt politikusok (kevés kivétellel a világon mindenfelé) végképp elvesztették a hitelüket, így kicsit tisztábban látunk. Vagy mégse? Pokoli nehéz eligazodni a valós -van ilyen?- és hamis információk tömegében... Úgyhogy inkább maradnék a karibi halak pszichedelikus valóságánál.

      Törlés
    3. Sziasztok! Ott voltam veletek az élő közvetítésen. Örülök, hogy hallhattam a terveitekről, az ars poeticátokról. Ha fenntartható életre törekedtek, javaslom az Anasztázia könyvsorozatot, illetve a Szeretet tere műhely és a Sötétvölgyi krónika YouTube csatornákat. És milyen igaz, amit mondtatok: itt a magyar télben is lehet találkozni a természettel.

      Törlés
    4. Szia István, örülünk, hogy örülsz 😀 Az Anasztázia sorozatot már 3 éve egyszer el kezdtem olvasni, de akkor még nem éreztem igazán készen magam, mostanában újra eszembe jutott, most már biztos előveszem újra!

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Hát! Kati! Sok szép es érdekes helyen jártam már, de most mégis irigykedve olvasom a bejegyzésed. Amit a covidrol írtál az nagyon elgondolkodtatott. Nagyon átgondolt, logikus.
    Köszönöm, hogy vagy nekünk és gondolkodsz helyettünk!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések