Mustique

Irány egy új sziget

Elképesztően felszabadító érzés újra haladni és az óceánon lenni. Óriási feszültség-gombolyag oldódik fel éppen a gyomromban.

Aztán, mintha csak valami jelet küldenének nekünk - a szabadságot és boldogságot hirdetve - egy kisebb delfinsereg csatlakozik hozzánk. Bátor becsobban közéjük és immár együtt száguldanak a vízben.

- Hova menjünk?

- Tök mindegy, csak el, nyugatra, majd útközben kitaláljuk.

Van egy-két offline térképem, úgyhogy úgy ránézésre eldöntöm, melyik sziget lenne a legjobb. Szerintem kis szigeten kellene kikötnünk, ott tuti nem ellenőriz annyira gyakran a parti őrség, talán napokig is tudunk horgonyozni feltűnés nélkül.

- Ez jó lesz. Közel van, pici, be lehet egy nap alatt járni, nem sok út és város van rajta, de van valami bolt, ott fel tudunk tankolni egy kis friss élelemmel.

- Jó, menjünk! Holnap reggel oda is érünk, ha így haladunk.

5 órát Bátor felügyelt a hajóra, 5-öt én. Hajnalban már láttam a part aprócska fényeit. Látszik, ez nem Barbados, 3-4 utcából áll az egész sziget. Reggel még visszaaludtam picit, majd napfelkeltére ismét egy eddig sosem tapasztalt látvány fogadott.

Itt van az orrunk előtt egy egész archipelago, koronája a még fent tündöklő, narancssárga telihold, kissebb szigetei közt vannak lakatlanok is, amin csak fákat látni, lapos partjaikat pedig magas pusztuló sziklafalakká kurtította a folyton aktív óceáni téboly.

Egyből egy kietlen, civilizációtól távolabb eső, homokos szakaszt vettünk célba. Egy bungalló volt a parton, semmi más.

Horgonyzást követően az első dolgom volt csobbanni és úszni a partra.

Hemzseg a környék a madaraktól, a sűrű növényzet miatt csak a csiripelő dallamukat hallom. A mérsékeltövi növényzet közül sivatagi flóra nő ki, a kopasz dombok szeles csúcsain is röplabdányi, gömb alakú kaktuszok bukkannak ki a fűcsomók közt. A homokba óriási kagylókat, csigaházakat, korallmaradványokat és szivacsvázakat hánytak szárazföldre a hullámok.

Mi ez a hely? Ilyet nem hogy filmekben ...még álmomban is ritkán látok.

Egy középkorú nő érkezik a partra golfkocsival - a dombtetőn két villát látok - biztos valami gazdag francia, akinek itt van nyaralója.

Angolul köszön.

Oké, akkor gazdag brit.

Megjelenik Bátor is, ő is legalább olyan lelekes mint én, hiszen találkozott egy cápával búvárkodás közben és már a halvacsoránkat tervezi, mert a partközeli vízekben nyüzsögenek a megtermett, jóhúsú halak.

Megsürgetem a visszatérést a hajóra.

- Gyere, jöjjünk vissza kajakkal, hátizsákkal, hogy bejárjuk a szigetet!

Ő egy kissé fáradt, de azért meggyőzöm, hogy szedjük a lábunk, hiszen bármikor megtalálhatnak és elküldhetnek minket innen.

Elindulunk a hőségben árnyékot adó lombok alatt és továbbra is csak ámulok. Tillandsiák nőnek az ágakon, furcsa gyantás óriásfák alkotnak erdőt, a levegő illata pedig egészen bódító.

Állítom, a természet részeggé tud tenni!

Ahogy sétálunk egyre mélyebbre, itt-ott luxusvillák mellett haladunk el, olyan növényeket találok szabadon nőve, amit otthon cserépben veszünk a virágboltban. Anyósnyelv, bromélia és egyéb epifitonok (= növényekre tapadó élőlények, pl.: orchidea).

Ahogy jövünk ki az erdőből kis farmot látunk, körülötte a földről kókuszdiót szedünk és összebarátkozunk a helyi birkákkal és teknősökkel.

Lassan partot érünk. A tenger óriáskagylókat szemetel a földre és kókuszdió potyog alá itt is a pálmákról - nagyon tápláló, egyet ettem és egészen késő estig nem is voltam éhes.

Közben sok golfkocsival közlekedő idegennel találkoztunk, de senkit nem érdekel kik vagyunk, mindenki barátságosan integet, köszönget.

Hát ez tuti a paradicsom!

Meglátunk egy éttermet és elcsábulunk: - Gyerünk, együnk valamit és szerezzünk wifit!

Egyből jön is a bejáratnál a pincér.

- Can I help you?

- We would like to drink or eat something :)

Nem is olyan drágák az ételek, viszont úgy van megfogalmazva az étlap, hogy már, ahogy olvasom, gyűlik a nyál a számban. Végre egy kis kényesztetés!

Nem telik el 5 perc és jön vissza a férfi.

- Did you come by boat?

- Mmmm...yes.

- Which one is it?

....

Lebuktunk. Nem is horgonyozhatnánk sehol máshol, csak egy helyen a szigeten - az étterem előtti kikötőben.  Először visszaküldenek minket, hogy hozzuk ide a hajónkat, út közben azonban megállít a rendőrség és megtörténik az adataink felvétele és a szituáció ismertetését követően a kocsi platóján szállítanak minket vissza a vitorlásunkhoz.

Azonnal el kell hagynunk a helyet. Törvényt szegtünk, illegálisan vagyunk a szigeten - ennek ellenére nagyon kedvesek voltak velünk. A biztosúr többször, nyomatékosan elismételi, hogy innen most azonnal Szent Vincentre menjünk, a fő szigetre, ne próbáljunk meg még véletlenül sem máshova menni, mert üldözni fog minket a coast guard és le fognak tartoztatni.

Ugye azt nem akarjuk?!

Hát, gondolom nem. 😬

Ennyi volt a nagy törvényen kívüli, kalóz élet. Sohaországot mégsem találtuk meg, nekünk pedig itt az idő felnőni.

Miért mentünk be abba az étterembe egyáltalán? Olyan abszurd. Mit gondoltam? Talán tudat alatt le akartunk bukni. Jobb a legális úton járni? Minden esetre nyugodtabb.

A partról addig néznek minket, míg el nem vitorlázunk.

Újra úton...kicsit elfáradtunk már ebben az egészben...

St. Vincentre szembeszélben megyünk. Este 9-kor érkezünk meg, és alig találunk oda a sötétben a karanténra kijelölt horgonyzóhelyre. 

Young Island Cut.

Na, te hogy fogsz minket megszívatni?