Bequia

Szombat estére meghívást kaptunk Tomiéktól a szomszéd szigetre egy kis hegyoldali bungalló bulira, gyorsan rá is bólintottunk és 2 óra alatt átfújt minket a szél.

Igazság szerint már régóta vágyom egy kis egyedüllétre, úgyhogy Bátornak jó szórakozást kívánok, én pedig megkapom a hajófelügyelői címet. Boldogan integetek miközben már kapcsolom is be a zenémet, veszem elő a rajzkészletem.

Jajj dejó!

Az egyedüllét kincs.

Sokat gondolgozom mostanában, hogy hol a határ az egészséges introvertáltáltság és a beteges emberkerülés közt. Attól tartok én kifejezetten a remete típusra hajazok...

Sokszor álmodozom egy off-grid kabinról az erdőben, ahova csak akkor hívok látogatókat, amikor akarok, 3 napig egyedül lennék, 3 napig emberek közt. Mindenféle jót sütnék a fatüzelésű kemencémben, jókat kirándulnék, fürödnék a patakban és kertészkednék. 

Hogy ez hogy fér össze a másik álmommal, ami egy közösség? Szerintem pofon egyszerűen. A magánszféráját mindenkinek meg kell találnia a legmozgalmasabb társasági  életben is. Fele-fele.

Jelenleg a társaság változatossága is jót tesz. Sokat vagyunk ketten Bátorral és ez szerintem még soha semmilyen kapcsolatnak nem vált előnyére😀 - ezért van az, hogy elég gyakran csinálunk külön dolgokat - valamikor azt is kell. 

Szerencsére sok új emberrel ismerkedtünk meg ez alatt a rövid idő alatt, a társaság változatossága pedig nagyon jót tesz mindketőnknek.

A fiúk épp kikapnak a helyi vérprofi kosarasoktól

Itt vannak Tomiék, akik IT szektorban dolgoznak, "home office"-ban, ami jelenleg Bequia szigete. Zseniális ötlet, miért ne húznának hasznot az "otthon" maradásból?

Aztán három új, korunkbeli, brit barátunk, Lilly, Max és Harry, akik egy miénkhez hasonló (picit nagyobb és sokkal felszereltebb) vitorlással kelték át az óceánt. Max egyébként átkelte már egyszer az Atlantit...egyedül, 21 évesen, egy öreg, 26 lábas hajóval...Az ember ilyenkor rájön milyen kezdő a vitorlás szakmában 😀.

Matt és Suzanne egy idős, 60 év körüli, iszonyat laza pár, akiknek 3 gyerekekük is született, míg a világot járták katamaránjukkal.

Óóó és a lányok! Köszönöm lányok! Be kell valljam nem vagyok nagyon csajos csajszi, de most felüdülés újra női témákat boncolgatni. Tomi barátnője Shika, egy helyi, szent vincenti lány - 4 éve ismerkedtek meg Budapesten. A csaj iszonyat laza, minden afro benne van, amit irigyelek az itteni lányoktól: a mozgása, a beszéde, a szépsége, oh my god, a bőre. Megkérdeztem, mennyire féljek egyedül mászkálni?

- Nézd! Néha kicsúszik a szánkon, amit gondolunk. A férfiak pedig kifejezetten sokat kommentelnek, de ha nem elegyedsz bele a beszélgetésbe ne számíts semmi cselekvésre. Ha megdícsérnek köszönd meg, ha valami egyértelműt mondanak, mondd hogy "Tudom!" és sétálj tovább, senki nem fog zaklatni.

Virág egyedüli lányként szintén az  informatikus társaság tagja, munkatársait alig ismeri, de gondolta jó buli lesz a Karib szigetekről dolgozni a karantén idején.

Ő is hasonlóképpen örült meg az én társaságomnak, úgyhogy, mint éhes piranják a friss húsra, úgy vetettük rá magunkat az első intim női témákra egy helyi rumos maracujas koktél elfogyasztása után.

A helyi rumot nádcukorból csinálják és olyan erős, hogy nem exportálhatják sehova (86%). Úgy hívják Sunset.

Mióta megérkeztünk újra lelassultunk, úgy mozgunk itt, mintha itt élnénk. Nem sietünk sehova, nem pakoljuk tele a napirendünket programokkal. Van úgy, hogy egy fél napot csak a függőágyamban ücsörögve, olvasva, írva, mangót eszegetve nézem a zörgő leveleket és a megtörő hullámokat a parton. Sokat mászok fára gyümölcsökért és reggelente órákig csak kávézom és böngészek:

eco közösségeket Mexikóban, helyi zöldségek elkészítési módját, spanyol leckéket, zen buddhizmust, alternatív honlapokat (szeretném hamarosan leváltani a borzasztó nehezen kezelhető blogger.com oldalamat valami csinosabbra), stb.

Azért én kicsit izgágább vagyok, mint Bátor. Reggeltől egészen ebédig (délután 3-4) csak kirándulok, lassan bejárom az egész szigetet egyedül, ha így haladok 😅 Ismerkedek az állatokkal, helyi növényekkel, emberekkel, kókuszt és papayat gyűjtök a természetből.

Délután együtt vagyunk és vagy szocializálódunk - nem, nem olyan kommunista módon - vagy sétálunk. Nekem mindegy, csak mozogjak, mert mostanában annyi emergiám van, hogy nehéz mindet elhasználni estig, általában hajnali 3-kor már felébredek.

Szent Vincenti anole - Anolis trinitatis

Piros lábú teknős- Chelonoidis carbonarius

Bequia a hegyről

Imádom az itteni ételeket. Egy új kedvencem a callaloo, ami egy spenót ízű növény, ha megfőzöd. Nyersen viszont végigsérti a torkod a kis láthatatlan tüskéivel és egész nap krákokhadsz - én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.

Egy másik újdonság a platana, avagy zöld banán, itt green fig-nek, azaz zöld fügének hívják és meg szokták főzni.

Van még kenyérfagyümölcs, eddoe, fura, fehér édesburgonya és még milliónyi gyümölcs és zöldség, amivel meg kell ismerkednem. Egy kis reggeli fáramászó edzést követően be is gyűjtöttem a "mintáimat".

Papaya fa

Callaloos zöldségek salátával

Szeretek randizni.

Elmentünk egy helyi étterembe, ahol kipróbáltuk a Roti-t, ami amúgy egy indiai étel, de itt a szigeteken nagyon elterjedt. Ez egy tortilla szerű házi laposkenyér, amibe fűszeres zöldséges, szószos dolgot töltenek, hússal vagy tofuval.

Isteni. Aki akarja otthon is elkészítheti.
https://www.mindmegette.hu/chapati-indiai-lepenykenyer.recept/

Fig Tree étterem

A kedvencem viszont mindig a szabadtéri sütögetés marad, olyankor mindig ősasszonynak érzem magam. Imádom a tüzet és azt a mélyről jövő, belsőséges, megelégedéssel teli, "törzsi" hangulatot, amit kelt.

Parázsban sül a csípős fűszeres sütőtök, az emberek beszélgetnek, a lángok melegítenek és színesre festik az arcunk.

Minden a helyén van.

Orchideákkal szegélyezett túraösvény

A folyamatos szórakozás és pihenés mellett nincs sok kötelező munkánk egyelőre, csak az alapok. Ilyen az engedélyünk meghosszabbítása, az élelem és víz beszerzése. Ez ugyan egyszerűnek tűnhet, de egy hajón elég fáradságos meló kikajakozni és a hajóra cipekedni a 30 csomós szélben.

Nálunk a víz nem a csapból folyik, hanem 8 literes üvegeket kell megtöltenünk és mindig észben tartani épp mennyi van. Például sok helyen nincs is iható csapvíz, itt Bequian is érdekes a szituáció. 

A esővizet gyűjtik össze és szűrik meg. Vizitaxin, whatsappon keresztül rendeltünk vízet. Jött egy csónak és nagyjából 1€/8literért feltöltöttük a tartályából a palackjaink. 

Másnap miután meghosszabbítottuk a helyi kikötőben az engedélyünk és bevásároltunk egy öreg, fruterian (csak gyümölcsöket evő) rasztafári saját termelésű zöldségeiből, találkoztunk egy korunkbeli francia párral, Morgen-nel és Luise-al. Áthívtak egy isteni francia, házi lepénykenyeres humuszos vacsira és meglepődve tapasztaltam, hogy ugyanazokon a nehézségeken mennek keresztül, mint mi. 

Ez elég király érzés volt! 

Szóval mások is olyan szeszélyesek és elégedetlenkedők néha, mint én. Azt hiszem ez a vitorlás élet eléggé nőt próbáló feladat az amatőr leányzóknak, mint mi. A Luice pedig hasonlóan laza és türelmes, mint Bátor. 

Akkor ez egy jó kombó? 😀

A cicájuk, Muss, egy becserkésző, kiváncsi levegőakrobata. Átkeléskor nem is kellett etetni, repülőhalakat vadászott a fedélzetről. 

Muss franciául a hajó mindenesét jelenti.

Új barátaink is Canouan szigetére tervezik útjukat, úgyhogy megbeszéltük, ott folytatjuk az ismerkedést, mi pedig kicsivel előttük, másnap hajnalban útnak is indultunk a 4 órás útnak.

A kedvenc mangó fám