Vigyázz,...

Felgyorsultak az események

Gomerára átfújt minket a szél, de olyan kényelmesen, hogy én végig napoztam a decken, Bátor pedig gitározott, míg az autopilóta elvégezte a piszkos munkát. Aztán kényelmesen meg is reggeliztünk kint, a bálnahátteres teraszunkon, a cockpitban.
Borzasztó gyorsan telnek itt a napok. Minden nap új öbölben horgonyzunk le és kirándulunk, felfedezzük a helyi völgyeket. Néha lakatlan sziklás partokon kötünk ki, néha pedig kis falvak partjainál.

A Kanári szigeteken sok a barlanglakás. Ezek néhol elég komoly lukusházakat jelentenek, néhol viszont csak egy ilyen-olyan szerszámmal vésett lyuk a hegyben. Itt Gomerán is rábukkantunk egyre fennt a csúcson. Bent egy szalmaágyat találtam, kökonyhával (ami csak egy köböl kifaragott pult egy lyukkal, ahova tüzet rakhatsz, a tetején egy ráccsal). Volt vendégkönyve is a helynek 2011-töl 2019-ig teli volt mindenféle nyelven írt kis novellákkal.

A kajak új update-et kapott. Most nem az, hogy nem sülyed el, állni is lehet benne, söt szörfözni...mert hogy szörfdeszkát aplikált bele Bátor kapitány :D

Egyik elhagyatott öblölböl (Playa de la Roja) naplementekor kihajózva delfinshow-t kaptunk, olyan "kiugrálós-szaltós"-at. A helyi halász pontosan érkezett, a delfinekkel. Reggel napfelkelte után, és este naplementekor nyüzsöknek a halak a vízben. Szóval ilyenkor eszik belölük mindenki.

 

Playa de Santiago az új kedvenc helyem. Barátságos kisváros, sok-sok ültetvénnyel, kiskertekkel, és egy csodaszép barancoval, ahol együtt nö a borsfa, a pálmafa, a nád és az eucaliptusz a természetben. A kertekböl meg hát az útra lóg a passió gyümölcs, az avokádó, a narancs, úgyhogy mindig kerül valami a mi zsebünkbe is.

 

Végre ejutottunk a már régóta emlegetett Valle Gran Rey-be, ami tényleg megéri a szót. Ideális lakóhely. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki szeretne egyszer egy jót nyaralni a szigeteken.
Siettünk. Újabb óriás szélvihar közeledik. Ki kell még sakkoznunk mi legyen. Szerettnénk felfedezni Gomerát, de nincs megfelelö helyünk ahol átvészelhetnénk a rossz idöt. Szóval irány el Hierro?
Minden esetre, találkoztunk újra rég nem látott barátainkkal, DJ-vel és Shalley-vel. Meghívtak minket ebédelni is, ünnepeltek. Két hónapig kikötöben álltak, mert egy alkatrészre vártak Gran Canarián, alig várták, hogy végre újra természet közelben legyenek. DJ jól berugott, Shalley táncolt a helyi nökkel az utcán.

A kikötönél lévö étterem tulajdonosa eteti az itteni halakat. A kicsiket és a NAGYokat is, úgyhogy két rájája is van a helynek, akik, ha belepacskolsz kicsit a vízbe, kijönnek, hogy játsz velük.

 

El Hierrora megyünk. Beállunk a kikötöbe és ott békés boldog karćsonyozásból elindulunk vagy a Zöld-foki szigetekre, vagy direkt a Karib térségbe. Izgalmas. Ideáig még nem jöttünk el. Még mindig nem hiszem el. 

Indulás elött még kimetem a partra DJ-vel. Megvettem az eddigi legfinomabb kenyerünket, sétáltam a lejtös, virágos utcákon és megittam az utolsó cortado leche leche-met, egy már 28 éve itt élö kedves német házaspár kávézójában.
Ök is - mint mindenki akivel beszéltem itt- ugyanazt mondták:
Gomera tökéletes.