Színek, formák, kecskék

El Medánó után teljesen kicserélődtem. Kész vagyok bármire. Jöjjön az az óceán átkelés, jöjjön bármi. Jöjjön az a kaland! 

Beálltunk kikötőbe, és vagy 2 hónapnyi élelmet szereztünk be a helyi szupermárketből 350 eurért. Nem is sok... Érdekes, mikor az ember a városban él, a boltok pedig egész nap az arcunkba lógnak, mennyi pénzt el tudunk költeni feleslegesen, most pedig itt van 2 hónapnyi élelem egy ilyen teljesen elfogadható árért. És mindent vettünk ám, nem garasoskodtunk egy picit sem. Mert nem szabad! Ételen spórolni tilos. Azok vagyunk, amit megeszünk, igaz?

Könyvet tudnék írni, arról milyen fontos az étel minősége, amit magunkba viszünk. Ebben a posztban a kecskék, a színek és a formák miatt erre nincs kapacitás, de majd ezt is megejtem, mert imádom a kaját enni és készíteni. Szóval imádok róla beszélni, tanulni és írni is. 

 

A következő hét az én hetem volt, mert északnak vettük az irányt, ahol a vegetáció egészen ki van kelve magából és mást nem csináltam csak bújtam a természetet és kirándultam.

Los Christianos - Anaga - San Andrés

 

 A természet a legnagyobb művész. Ehhez kétség nem férhet!

De másolni egész jól tudunk. Ha akarsz egy két mutatós képet a faladra csak csapd fel Ernst Haeckel - német zoológus és filozófus - könyvét: Kunstformen der Natur

 Anagában egy csudajó homokos tengerpart mellett kötöttünk ki, ahonnan egy hegyeken völgyeken keresztül kacskaringózó túraútvonalat követve figyeltem a változó éghajlatot. 

Ahogy nött a tengerszintfeletti magasság, sivatagból hipp-hopp mediterrán erdő lett, füves rétekkel. A helyi látkép jelegzetes szegélyezői a kanári kutyatej, ami egy néha erdöket alkotó órias kaktusz és az agávé, az öt méter magas terméstornyaival. 

Ez a terület viszont már nem az ember birodalma.
Hanem a kecskéké.
Mindenhol kecskék!
Az egyikük nagyon megijedt tőlem, de aztán felbátorodott és vagy fél óráig torka szakadtából mekegve követett a völgyben. Elég fura élmény volt. Pár társa birtokba vette a parton található házakat is és könyörtelenül lelegeltek mindent, ami zöld. A veteményest itt felejtsd el! Szerintem kutyát is azért tartanak a helyiek, hogy a kecskéket távol tartsák.

⭗

Azért lett egyébként hullámzó herbárium a blogom neve, mert fanatikus növényrajongó vagyok. Ezek a mennyből aláhullott élőlények a legváltozatosabb formákat tudják ölteni, miközben olyan esztétikus görbéket, gyűrűket, sugarakat és spirálokat írnak le, hogy azt csak csodálni lehet. Fényből élnek, ami már eleve egy szakrális szintre emeli őket, mert most komolyan...létezik ennél tisztább életforma? A virágaik, a hajtásaik olyanok, mint valami erotikus festmény. Nézzetek bele egy virágba, de úgy igazán! Vagy egy növény belsejébe, mikor bontja a leveleit! Mintha valami titkot fedne fel. Nézni őket olyan, mint meglesni egy szűz lányt vetkőzés közben - az ember majdnem bűnösnek érzi magát.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mennyi elképesztő anyagot termelnek ezek a paradicsomi teremtmények. A növény gyógyszer, élelem, drog és méreg is lehet. Taníthat, gyönyörködtethet, éltethet, és gyilkolhat. Ezért gondolom úgy, hogy fontos őket ismernünk, tisztelnünk és megfelelő módon használnunk.

Van egy nagyon különc formája ennek a fotoszintetizáló társaságnak, akik nem is igazán növények - legalábbis nem taxonómiai (rendszertani) értelemben. Gombákként vannak osztályozva, de nem is gombák. Lépten nyomon beleütközünk, mert a szárazföld 6%-át borítják. Ott nő a a földön, a köveken, a háztetőn, a falakon, a fákon. Megél a legzordabb vidékeken: sarkvidéki tundrán, forró száraz sivatagokban, sziklás partokon és mérgező meddőhányókon. A hifafonalak (=fehér szerteágazó gyökérszerű vegetatív állapota a gombáknak) közé kuckózott be valami. Valami zöld, pici és egyszerű: alga. A lakótársi kapcsolat olyan jóra sikeredett, hogy már 40 millió éve élnek ezek a pajtik boldog szimbiózisban és zuzmók néven híresült el a társaságuk. A fotobionta (zöldalga vagy cianobaktérium) cukrot, a gomba pedig biztonságos, párás otthont és ásványi anyagokat szolgáltat. 

 

 

Caloplaca thallincola

A középkori orvosok nagyon szerettek olyan gyógynövényekkel gyógyítani, amik úgy néztek ki, mint a betegség, a gyógyítani kívánt testrész, vagy szerv. Úgyhogy nagyon tudományos alapokon nyugodva, a tüdőformáju zuzmóval tödőbajt kezeltek, a gombás fertőzésekre meg fura hólyag alakú zuzmókat írt fel a doki. A modern tudomány kicsit továbbment, jelenleg a zuzmókból izolált uszniksavval kísérleteznek, ami úgy tünik E.coli és Staphylococcus ellen is gyógyír lehet.
A zuzmókat színezőanyagként is használják és ahol semmi nem nő, csak zuzmó, ott meg is eszik őket.

Itt a Kanári-szigeteken mi annyira nem szorulunk rájuk, megint sikerült valami random iskolaudvar narancsERDEJÉBŐL 2 kiló narancsot szedni, miközben sétáltunk egyet a barancoban, itt, San Andrés mögött. 

Úgy kerültünk ide, hogy miközben nagy békességben a kabinban pihentünk Anagaban, a rigünk (az árbocot tartó fém kábel) megelégelte a figyelemhiányt, fogta magát és egy hatalmas robbanásszerű hang kíséretében eltörött. Egy ilyen cucc 3,7 tonnányi erőt képes elviselni, de úgy látszik az áldogálásból elege lett. Úgyhogy megint kaptunk egy kis feladatot. Egy-két Santa Cruz-i kört futva sikerült új rigeket szereznünk és vééégre a motorhoz szükséges alkatrészt is beszereztünk. Nagyon közel vagyunk, hogy kész legyünk a hajóval, ami egyre valóságosabbá  és félelmetesebbé teszi az egész oceán átkelős akciót.

Közbe persze kifogytunk a gázból, úgyhogy most végre kiprobálhatom milyen nyersvegánnak lenni.
Egészséges.

 ⭗