Anam Brahma

Food is divine. Az étel szent.

Megérkeztünk Los Christianosba, így vasárnap végre eljutottunk a Bátor által már régóta emlegetett Krishna templomba.

Otthon, ha az ember azt hallja krisnások, egyből valami beteg szektás népségre asszociál, akik Bhagavat-gitaból szedett kiskönyvekkel áldogálnak mosolyogva, fura ruhákban az aluljárókban. Ebből is látszik milyen felszínes képünk van a vallásokról. Bátor aktív gyakorlója ennek a hitnek, így nekem is az életem részévé vált, mégha nem is mély igaz hívőként veszek részt a gyakorlásban, de lelkesen éneklek vele minden étkezés előtt, hogy felajánljuk a prasad-ot (szent ételt) Krishnának.

Megérkeztünk a templomhoz. Fehér márvány mindenhol. Nagy tágas belső tér. Csend. A guru, Prabhu egy puffon ül, szentbeszédet tart, mindenki más a földön ül egy ülőpárnán. Elkéstünk. Meglátja Bátort, megörül, vigyorogva felordít: de rég nem láttalak, hát itt vagy még Tenerifén? Egyből kényelmesebben éreztem magam. Jófej az öreg. Elhelyezkedünk, kapunk egy-egy pohár vizet és folytatja a beszédet. Az életről beszél, az élvezetek hajhászásáról, és a valódi boldogságról. Arról, hogy milyen bőségben élnek, és hogy minél többet adakoznak, annál többet kapnak. Majd az étkezőben álló 30 karton burgonya csipszre mutat, amit épp hogy sikerült elosztogatniuk, már megint új adagot kaptak. Biztatott, hogy vigyünk mi is.
A materiális világban keressük a kielégülést. Rágógumihoz hasonlította a helyzetet, aminek egy darabig van csak íze, aztán félretesszük, kiköpjük. De eltelik egy kis idő és megint megkívánjuk a rágót, megint bevesszük, de megint csak csalódás ér minket, már nincs íze. Aztán ez megy újra, meg újra. Lehet akármennyi partnerünk, amíg a szinten nem emelünk, mindig ugyanabba a hibába esünk, csak elhasználtuk őket, mert materiális síkon maradtunk.

Krishnás szentély

 

A beszédet éneklés követi. A monoton ének a dobok által lassan ritmusossá válik és elkezdünk táncolni, először szolidan, aztán egészen ugra-bugrálva, éljenezve. Elég komolyan megizzadtam :D Nagyjából két órán keresztül megy az egész móka, aztán lenyugszunk, még közösen felolvasunk egy-egy bekezdést a Bhagavat-gitából és kis szünet után elkezdődik a lakoma.
De nem ám ostyát kapunk. A templom fele a konyhából és az étkezőből áll. Itt aztán lehet ételt kreálni. Prabhu saját házi készítésü tésztáját kapjuk, paradicsomosan, csípösen, pirított paneer-ral (ez egy indiai sajtféle), házi kovászos kenyérrel és datolyás kokuszgolyóval, desszertként. Még háromszor körbejárnak és repetával kínálnak, egy elöttem ülő vékonyabb lány könyörület nélkül kap egy extra, három gyerekes családnak való adagot, amit inkább elcsomagol későbbre.

Prabhu felesége

Prabhu dobol az utcán

Bátor játszik a gyerekekkel a teplomban

Az evésben, mint minden másban is fontosnak tartom megtalálni az aranyközéputat. Vannak emberek, akik folyton koplalnak, böjt függők és vannak akik megszállottan tömik az arcukat. Mindkettő rossz, mert a test veszít az egyensúlyából. Az étel igazi szerelmese annyit eszik, amennyi pont egyensúlyba hozza, ezt a szervezetünk jelzi nekünk és valóban kiválóság megérteni a testünk eme beszédét. Az ételt teljes szívvel kell élvezni. Ha csak úgy immel-ámmal eszel, félszívűen, akkor azon kapod magad, hogy egész nap az evésen jár az eszed, mert mikor ott volt a lehetőség nem ettél egy jót. Jót enni pedig nem azt jelenti, hogy jól megtömöd magad. Az evés művészet. Művészet szagolni, nézni, érinteni, ízlelni, megrágni, megemészteni az ételt. Isten ajándéka.

Gyümölcsöző reggeli - müzli, gabonapehely, alma, narancs, datolyaszilva, maracuja, fahéj, kókusz, tea

Hamvas Béla is megmondta: Az embernek a legkisebb dolgokon kell kezdenie.  

"...A legeslegkisebbeken. Ilyen egészen kicsiny dolog az étkezés előtt mondott fohász. Az ember leül, a fohászt magában elmondja, és ezzel a spirituális erőkkel kapcsolatot teremt. Az ilyen kapcsolat pozitív eredménye, hogy a test és a lélek megnyugszik. Az ember megereszkedik, izmai és idegei és szervei feszültségükből fölengednek. Semmi sem fontosabb, mint hogy a gyomor étkezés előtt megnyugodjék. Az ember az ételt nem habzsolja fel, és a gyomrot nem kényszeríti olyan feladatra, amelyet rosszul, vagy egyáltalán nem tud teljesíteni, a savak munkáját megkönnyíti és egyenletessé teszi. A zabálás következménye a rendetlen savkiválasztás. Az ember jól teszi, ha ebéd előtt néhány percig csendesen ül, lábát megpihenteti, gerincét megoldja, vállának feszültségét elengedi, kezét ölébe vagy az asztalra teszi, és néhány mély lélegzetet vesz. Ez az evés előtt való megnyugvás egészen kicsiny dolog, amelyet, ha az ember elmulaszt, annak az emésztésben, s éppen ezért a kedélyben, mint minden sietségnek és elhamarkodottságnak, súlyos következménye lehet és van. Nincs durvább dolog a sietésnél - mondja Emerson. Túlzás nélkül. A hevességet mérsékelni. Semmi izgalom. Mindig a legegyszerűbb dolgokból kiindulni. A tekintet és a fejtartás. Aki a legkisebb dolgok fölött úrrá lett, az a szentség egy nemét valósította meg."

Szeretem a vallások különböző praktikus tanításait. A vallásokat, mint rendszereket annyira már nem...
A vallasok a szememben ugyanúgy csak regulált diktatúrák, amelyek nagyobb volumenükben az emberek kontrollálására lettek létesítve. Kissebb volumenükben és egy megfelelő pásztorral az élükön pedig nagyon nagy segítség, iránytű Az Úton való tájékozódásban. Mankó, ami egy tisztább elveken alapuló életforma és közösség kialakításában vehet ki nagy szerepet.

A vallasok főleg az alapvető állatias, egoista vágyainkat igyekeznek szabályozni, amivel valahol egyetértek, csak egy két törvénnyel nekem valahogy az "egy lépést előre, kettőt hátra" hatást érik el. Lásd: ne paráználkodj, kötelező monogamia, csak hazastarsaddal szeretkezhetsz, ami szexuális frusztráltságba torkollik és még több problémábát okoz. Ezekhez hasonló gyatra megoldasokat hoznak a vallások, amit még megtoldanak egy két "megkérdőjelezhetetlen" dogmával, hamis ígéretekkel és túlságosan is meghatározott Istenekkel. Persze könnyebb egy antropomorf figurát elkepzelnünk Istenként, mint valami formátlan fénycsóvat, vagy hullámot, valami erőt, valami tiszta fizikait - ami/aki szerintem valoszínübben a világegyetem uralkodója. Hivhatjuk Istennek. Mert ez a legszebb és legjobb szavunk rá. 

Santa Cruz utcáin illusztrálják a mondanivalóm

Egyben biztos vagyok: Isten kifürkészhetetlen, definialhatatlan, és emberi ésszel fel nem  fogható, így minden törekvés, ami a leírása felé irányul, az felesleges és téves (ebbe az én fentebb említett leírásomat is beleértem természetesen). Hozzám a Taoizmus és a Zen buddhizmus áll legközelebb. Meghallgatom Csong An Szunim heti Dharma-beszédét, meditálok, és olvasgatom a Tao Te King-et. Tetszik a távolságtartó megközelítésük. Mindenki más, aki azt mondja tudja az igazságot, az én értelmezésemben hazudik, vagy naív. Senki nem tudja az igazságot, féligazságokat is aligha tudunk. Ezt a buddhisták beismerik. A taoizmus pedig egyenesen hirdeti: the truth is in the mystery! Az igazság magában a titokban van.

Lao-Ce: Tao Te King - 1. Vers
(Weöres Sándor fordításában)

u.i.: A véleményem megváltoztatásának jogát szigorúan fenntartom!