Finca

2020.09.29

Mesefarm

Másnap a pihe-puha ágyból úgy keltem, mint akit agyonütöttek. A testem nem bírta felfogni mi ez a nem várt mozdulatlanság és kényelem.
Úgyhogy most a föld hullámzik.
Tegnap kicsit ittam is a többiekkel, miután kótyagosan, de csillogó szemekkel visszatértek a túráról. 

Másnap eljött az eddigi egyik legeufórikusabb élményem. Az első reggeli.
Olyan volt, mintha egy személyes, intim, isteni találkozásom lett volna a fentiekkel. Lejöttek, vállon ragadtak és azt mondták:
"Ezt kérted, igaz? Tessék, váljék egészségedre!"
Csak vigyorogni tudtam a gyönyörűségtől. A friss házi gyümölcsnél az ember soha többet nem kívánhat. Nincs efölött semmi. Nincs ennél nagyobb luxus. Ha van is, az hazugság. Márketingfogás. Maszlag. Valaki azért találta ki, hogy meggazdagodjon. Nem kell csili-vili autó, se jacht, se puccos kastély, se fullos éttermi lakomák, márkás gúnya vagy ügyes örömlányok, csak friss kerti gyümölcs! Ez a boldog élet alapköve. Aki pedig nem hiszi, az jöjjön és csináljon egy gyümölcssalátát az itteni almából, pera melonból, narancsból, kaktuszgyümölcsböl, citromból, fügéből, szőlőből és mentából.

Kicsit álomszerű ez a hely. Csodaszép kilátás, elszigeteltség, természetközelség. Költészetet érdemelne, de sajnos pocsék költö vagyok. A minializmus egyszerű, harmonikus varázslata jellemzi leginkább.

1. Edd, ami a kertben nő! Most épp egy 12 kilós tök van a menün, ami egy random növényről lett szüretelve. Álmos állítása szerint, csak megjelent, ő pedig egyszerűen kiszedte a gazt körülötte és elkezdte locsolni. Itt a Fincán (farmon) sok a kanabisz is. Gyönyörű, illatos, ragadós óriásokra nőnek ezen a klimán a gondos kezek alatt.

 

2. Rándulj ki! Amellett, hogy rengeteget pihenek, eszek és töltődöm, sok a túra és az új élmény is. Nagy természetjáró itt mindenki. Elsőkörben elmentünk boulderezni, aminek jól megörültem (én naív), hogy na most de jó lesz nekem, kicsit megmozgatom magam.

Aha. Egy majdnem hogy geometriailag szabályos gömb alakú sziklához érkeztünk. Az állítólagos legkönnyebb szakaszán még az első pontjára sem tudtam felkapaszkodni. Ők pedig itt gyakorolnak az igazi sziklamászásra... Őrültek ezek a srácok... Élő pókemberek. 

Sebaj. Én addig lazultam a kutyákkal, felsétáltunk az ottani dombocskára. Benji és Miló szintén hegyi kecskék, majdnem mindenhova mennek a gazdájukkal.

 

 

⭗

Másnap elmentünk egy "rendes" sziklamászásra is, ahol a hegy repedéseiben tehettük próbára magunkat. Érdekes megfigyelni ilyenkor ezeket a buta ösztönöket. Mitől félek annyira ott 20 méter magasban, amikor be vagyok biztosítva? 

 

 

Pont előtte néhány nappal hallgattunk egy előadást Allen Watts-tól. A halál volt a téma. 

Mi térténik velünk amikor meghalunk?
Miért? Mi történik az ökömmel mikor kinyitom az ujjaimat? 

⭗

A közeli Barranco de Añavingo-t is felfedeztük, ami egy hegyekkel és szurdokokkal teletűzdelt kis másznivaló, botanikai, természeti csoda. Full vegetáció fenyvesekkel, gesztenyével, vadon nővő cseresznyefákkal.

 

  

 

Bátorral az innen eredő forráshoz indultunk, ez az ér látja el Arafo-t vízzel. Állítólag, aki iszik ebből a forrásból, az nem tudja elhagyni Tenerifét többé. A kis tározónál egy aprócska kápolna is épült, amelyet San Augustinnak (Szent Ágostonnak), a keresztény filozófusnak szenteltek. A nagy bölcs szerint az erkölcsös élet célja a boldogság, az erkölcsi törvények pedig íratlan törvények, melyek az ember lelkébe vannak vésve. Szóval, csak a lelkünk igazmondo útmutatásait kell követnünk és boldogok leszünk. 

Egyetértek Gusztival. 

 

Hoztunk friss, szent forrásvizet (laza 29 litert hátizsákkal) a hegyről, reméljük annyira azért nem horgonyoz minket a szigethez majd. 

 

Álmossal is visszatértünk ide egy kicsit majmócáskodni a következö nap. Jöttek a szomszédok is velünk, úgyhogy mikor este visszatértünk, csaptunk egy olaszos 5 fogásos vacsorát, bruscettával, parázson sült pityókával, grillezett tökkel, gombával, desszertként sült fahéjas almával, dinnyével és az első kísérleti kaktuszgyümölcs lekvárral. 

 

Az itteni kaktuszok sárgák, nagyok és édesek. A kaktuszt egyébként nem leégeetni kell, hanem levágni a két végét és kihajtogatni a bundájából és már ehető is a közepén lévő kis maglabda.

'

Egy hetet töltöttünk ezen a mese farmon, és közben meggyógyultam, feltöltődtem és még inkább meggyőződtem arrol, hogy ha egyszer letelepedek csak is így fogok élni. Azt mondják a boldog és egészséges élethez négy dolog kell: friss és egészsges étel, testmozgás, elegendő minőségi alvás és jó társaság.

“Let food be thy medicine and medicine be thy food”
                                                         ~ Hippocrates

 

⭗